Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

I. A csatornamű (A csatornahálózat)

Háborús károk. A központi (ferencvárosi) szivattyútelep gépháza a bombatalálat után (1944)

Háborús károk helyreállítása a felszabadulás után. A központi (ferencvárosi) szivattyútelep főzsilipje a helyreállítás közben (1945 46)

A hálózatot ért bombatalálatok következtében a csatornákban mintegy 24 000 m:i iszap rakódott le, és kb. 105 km hosszban megbénult a hálózat működése. A lerakodott iszap kiemelése, a csatornahálózat üzemeltetésének biztosítása az 1945. évben a felszabadulás után azonnal megkezdődött. Az 1945. évben 11 210 m, az 1946. évben pedig 39 380 m csatornát tisztítottunk ki. A kiemelt iszap mennyisége 8300 m3 volt.

A szivattyútelepek helyreállítási munkálatainál az első teendőt a szennyvizek zavartalan lefolyásának biztosítása jelentette. Ezeket a munkákat 1946-ban fejeztük be, és 1947-ben megkezdtük a szivattyútelepek épületeiben és gépészeti berendezéseiben okozott károk helyreállítását.

A hegyi- és belvízlevezető árokhálózat is mintegy 8400 m hosszban súlyosan megsérült. A beomlott árkok működésének ideiglenes biztosítását végeztük el elsősorban. Az 1945. évben 6500 m, az 1946. évben 16 230 m hosszban történt ároktisztítás. A kiemelt hordalékmennyiség 1945-ben 1500 m3, 1946-ban pedig 5400 m3 volt.

Említésre méltó az a helytállás, amelyet az akkori életveszélyes körülmények között a csatornázásnál fog57