Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
A Duna-johbpnrti általános csatornázási tervek felülvizsgálata (1930) A Duna-balparti általános csatornázás 1916. évi revíziója után a jobbpart felülvizsgálatát a fővárosi tanács III. ügyosztályán Farkas Árpád műszaki főtanácsos vezetésével, Reidner Leodegard főmérnök és munkatársai végezték el. A felülvizsgálat alapján készített tervezet eleme a budai szennyvízfőcsatorna, mely az óbudai Filatori- gáttól a Duna-parton vezetett főgyűjtőn kívánja a szennyvizeket a Kelenföldi szivattyútelepre juttatni. A költségelőirányzat szerint 1940-ig 11 000 000 pengőt kellett volna felhasználni. Hálózatfejlesztési tervek A főgyűjtők kiépítésével lehetővé vált a gyűjtő- és mellékcsatornák további fejlesztése. Kétségtelen, hogy ebben az időszakban a főváros nagy erőfeszítéseket tett a csatornázás helyzetének javítására. így az 1931-ben készült újabb program az 1932— 1941. évek között megépítendő gyűjtőkre 6 107 000 pengőt, az 1942—1951. évek között a bal parton történő fejlesztésre 14 403 000 pengőt, a jobb parton pedig 4 800 000 pengőt irányozott elő. A főváros centruma felé irányuló forgalom erős megnövekedése miatt létesült az ún. óbudai kivezető főút (Árpádfejedelem útja) a budai Duna-parton, a Margithídtól a Zichy utcáig, majd a Tavasz utcán át a Vörösvári útig. Ezzel az útépítéssel kapcsolatban 1937-ben új gyűjtőcsatorna létesült 1928 méter hosszban, 411 586 pengő költséggel. A csatorna a régi óbudai (Lajos utcai) főgyűjtőt is tehermentesíti. Az építkezéssel egyidejűleg 1938-ban a múlt századbeli hegyivízlevezető beboltozott árokmaradványokat a Lukács és a Nagyszombat utcáknál vészkiömlőkké alakították át. A kiömlők lezárására 2—2 db 100 cm méretű, tányérszeleppel ellátott zsilip szolgál. A két vészkiömlő építési költsége 37 200 pengő volt. Az 1927—1937 közötti időszakban ténylegesen 380 utcában létesült mellékcsatorna, összesen 133 913 folyóméter hosszban, 9 124 159 pengő költséggel. A sziiksegmunkák korszaka (1933—1935) A főváros közgyűlése 1932-ben 9 millió pengőt engedélyezett út- és csatornaépítési szükségmunkák végrehajtására, melyből 2 905 782 pengő költséggel 42 utcában, 31 106 méter hosszban létesítettek gyűjtő- és mellékcsatornákat. E keretből építették a Béke utcai és a Budafoki úti főgyűjtők egyes szakaszait, összesen 870 000 pengő, valamint a kelenföldi szivattyútelep tápcsatornáját, nyomócsövét, épületét és gépészeti berendezéseit, összesen 470 165 pengő összeggel. A szükségmunkák keretében összesen 4 245 047 pengő jutott csatornaépítési munkálatokra. Előterjesztés a főváros csatornahálózatának fejlesztésére (1938) A főváros közgyűlése 1938-ban tárgyalta a polgár- mester (31 800/1938. — II. pm. sz.) előterjesztését egy 6 évre szóló, 24 millió pengős csatornafejlesztési programról. E tervezet összegezte mindazokat a törekvéseket, amelyek az első világháború óta foglalkoztatták a szakembereket, de melyeket csak részben sikerült megvalósítani. Az előterjesztés a főváros csatornahálózatának fejlesztésére a következő építkezéseket javasolta: Az első 3 év 12 milliós programja: 1. Duna-parti szennyvízfőcsatorna a Batthyány téri átemelőteleppel (óbudai szivaty- tyútelep Gellért tér), a Budafoki úti főgyűjtő (Karinthy F. út Gellért tér) és a csatlakozó gyűjtők 2. Kelenföldi gyűjtők és mellékcsatornák 3. Kőbányai gyűjtők és mellékcsatornák 4. Róbert Károly körút Mexikói úti főgyűjtő (folytatólagos építés), gyűjtők 5. Útépítésekkel kapcsolatos csatornaépítkezések 6. Árkok, patakok beboltozása, szabályozása 7. Az angyalföldi és kelenföldi szivattyútelep fejlesztése 12 000 000 P 3 600 000 P I 900 000 P 1 200 000 P 2 400 000 P 400 000 P 200 000 P 2 300 000 P 55
