Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
XI. A vízgazdálkodás és a Fővárosi Csatornázási Művek
53. táblázat. A szivattyútelepeken átfolyt szennyvizek vizsgálati eredményeinek átlagértékei (1970) Szivattyútelep pH O, fogy. mg/1 Üledék mg/1 Szárazanyag, mg/ I összes . szerves szervetlen Lebegő anyag mg/1 Klorid mg/1 Ammónia mg/1 Kelenföldi 7,1 101,0 2,4 780,4 271,5 508,9 308,2 70,1 12,3 Ferencvárosi 6,9 178,7 3,4 729,1 169,1 560,0 384,4 107,5 16,9 Csepeli 7,1 184,1 1,9 785,6 276,5 509,1 202,9 124,9 19,4 Zsigmond téri 7,7 207,4 1,2 1168,3 556,7 611,6 175,6 151,8 7,9 Újpesti 7,5 344,9 14,6 1787,3 445,2 1342,1 526,6 508,8 10,6 Hárosi 7,6 110,5 2,4 624,1 476,2 147,8 198,3 62,4 11,8 Angyalföldi 6,7 297,5 9,8 899,1 306,5 592,6 522,2 209,4 13,0 Albertfalvai 7,2 189,8 3,3 995,8 763,5 232,3 182,8 98,3 7,8 Nagytétényi 6,9 179,5 1,9 927,2 265,9 661,3 172,4 83,8 14,8 kés a magyarázata: 1940-ben és 1947-ben még rendszeresen üzemben voltak azok a zsírfogó berendezések, melyeket a Csatornázási Művek zsírnyerés céljából kezelt. Ma a kérdés bonyolultabbá vált. Egyes üzemekben (vágóhíd, bőrgyár, gyapjúmosó stb.) még lehet és érdemes zsírfogót üzemeltetni. Másutt azonban, pl. konyháknál, a zsírfogók a zsírnak csak kis részét tartják vissza, mert a tisztítás, mosogatás céljára használt detergensek a zsír nagy részét emulzióban tartják, és ez átmenve a zsírfogón, bejut a közcsatornába. A szennyvíz zsírtartalmának emelkedése tehát részben a detergensek emulgeáló hatásának tulajdonítható. A korábbi vizsgálatok jellemzőit az 1970. évi adatokkal összevetve, általában csökkenést észlelhetünk. A káliumpermanganáttal mért oxigénfogyasztás azonban — amelyet a szerves szennyezettség nem specifikus mutatójaként szoktak használni — emelkedett. f) Szennyvíztisztítási kísérletek A Csatornázási Művek az ötvenes évek elején kezdett foglalkozni új profiljával: a szennyvíztisztítással. A pestlőrinci telepen szereztük alapvető tapasztalatainkat. Műszaki Továbbképző Körünk 1955. május 10-én tartott ülésén határoztuk el, hogy a pestlőrinci tisztítótelepen nagy terhelésű aktivált iszapos berendezést építünk. Hazánknak ezt az első nagy terhelésű élesztett iszapos berendezését — amely üzemi méretű kísérletek végzésére is alkalmas volt — 1956-ban helyeztük üzembe. Akkoriban merésznek tűnő vállalkozásunk sikerre vezetett. A dél-pesti tisztítótelep terveit, a kísérleti berendezés üzemeredményei alapján átterveztettük, és ezzel az építés költségei 40 millió forinttal csökkentek. A kísérleti telepen alakítottuk ki a technológiai folyamatok tudatos irányításához szükséges elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának módszereit. Itt vezettük be a biológiai tisztítás üzemeltetésénél a folyamatok változásait jelző kémiai elemzésen kívül a változásokat előre jelző, és okát is felfedő biológiai vizsgálatokat. Ennek tulajdonítjuk, hogy a Csatornázási Műveknél a tisztítótelepeken soha nem fordul elő „biológiai üzemzavar'. Bevezettük a külföldi irodalomból ismert oxigénfelvételi, energetikai és áramlási méréseket. Az igen kényes üzemű rothasztó berendezések folyamatait szervessav-meghatározási módszerrel kormányozzuk. Az angyalföldi szivattyútelepre érkező szennyvizet tartjuk — az előzőkben közöltek alapján — a Dunára legveszedelmesebbnek. A következő fővárosi szennyvíztisztító telepet, megítélésünk szerint, ezért itt kell 380
