Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
IX. Gazdálkodás
Az új vállalatnál a szennyvízelvezetés költségeinek megtérítéséhez a külföldi nagyvárosokban is általában alkalmazott, egyszerű módszer szolgált alapul. A háztartásokból, illetve az ipari üzemekből, egyéb intézményekből a közcsatornahálózatba bocsátott szennyvíz mennyiségét a felhasznált víz mennyisége határozza meg; a vízfelhasználást pedig már évtizedek óta pontosan mérték a Fővárosi Vízművek vízmérői. Ez a vízmérőn mért vízfogyasztás általában megbízható számítást adott a csatornahasználat mennyiségének megállapításához. Sokkal megbízhatóbbat és megfelelőbbet, mintha a csatornahasználati díjat átalányszámításokhoz, lakbér stb. mértékéhez kötötték volna. Csak egyes esetekben kellett a vízmérőn mért adatoktól eltérni; elsősorban ott, ahol közműves vizet használtak már. de közcsatorna még nem épült ki. A Csatornázási Művek szervezése után a csatorna- használati díj kivetése a vízmérőn mért vízfogyasztáson alapult. A szükséges adatokat a Fővárosi Vízművek bocsátotta rendelkezésre; a Csatornázási Művek dolgozói a vízmérő kartonokból másolták át a víz- fogyasztás mennyiségét. A fővárosi vízmérők leolvasása akkoriban havonta, pontos rendszer szerint, egyes fogyasztóknál lehetőleg a hónapok azonos napján történt. Annak érdekében, hogy a működését 1946. április l-ével megkezdő Csatornázási Művek az áprilisi mérőleolvasások után kivethesse a csatornahasználati díjakat, e díjtételt már március 1-től meg kellett állapítani. A többi fővárosi közüzemi szolgáltatás díjához hasonlóan, az első díjmegállapítást a fővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésének kellett elvégeznie. A csatornahasználati díj első egységárát a közgyűlés 1946. február 27-én kelt, 124/1946 kgy. sz. határozatával, március 1-től köbméterenként 20 000 pengőben szabta meg, de egyelőre csak az ipari csatornahasználat után. A bérházak akkori rendkívül romos állapota és a lakbérösszegek bizonytalansága miatt, továbbá mert a ház- tulajdonosok jó része meg sem volt található, a háztartási csatornahasználati díjat — melyet a vízdíjhoz hasonlóan nem a lakók, hanem az ingatlantulajdonosok viseltek — csak május 2-től állapították meg (a mindenkori ipari díjtétel harmadrészében), de kivetése a forintszámítás bevezetéséig meg sem indult teljes rendszerességgel. A pénz értékének akkori nagyfokú romlása miatt a díjtarifa az ún. szénszorzószám változásával arányosan emelkedett. (E szorzószámot hivatalosan a Magyar Általános Kőszénbánya - MÁK — számlázási osztályától lehetett megtudni.) Jellemző az akkori inflációs időkre a csatornahasználati díj tételeinek rohamos változása 1946 első hónapjaiban. Az új díjtételeket a telefonon megérdeklődött szénszorzószámmal arányosan magunk számítottuk ki; a hivatalos — polgármesteri — határozat jóval később érkezett. A 41. táblázat bemutatja a csatornahasználati díjtétek inflációs alakulását. Az értékálló új pénznem, a forint 1946. augusztus elsejei bevezetését alapos előkészítés előzte meg. Az életbelépő új árak és bérek egybehangolását az Iparügyi Minisztérium Anyag-és Árhivatala végezte. Az új csatornahasználati díjtételeket — beható tárgyalások, többszöri egyeztetés és módosítás után — az 1946. július 31-én kelt 170 048/1946 Ip. M. Anyag- és Árhiv. számú határozat a háztartási csatornahasználatra köbméterenként 50 fillérben, az ipari csatornahasználatra pedig 82 fillérben szabta meg. Az új forint értékállandóságának megőrzése érdekében a vállalatok a részükre megállapított összegen belül önként csökkentéseket végeztek. A Csatornázási Művek — a pm. II. ügyosztály engedélyével —a háztartási díjtételt 44, az iparit pedig 80 fillérre mérsékelte azzal, hogy az 1946. augusztus 1. előtti csatornahasználatra e csökkentett díjtételnek is csak 40%-át veti ki. Ezt követően — a főváros akkori polgármesterének felhívására — még újból felülvizsgálta a Csatornázási Művek a díjtételeket, amelynek során 42 fillér háztartási és 68 fillér ipari csatornahasználati díjtételt javasolt. Ezt a mértéket az Anyag- és Árhivatal november 27-én kelt 171680/1946. — 11 l/d. sz. határozatával, a főváros közgyűlése 663/1946. kgy. sz. határozatával elfogadta, a főfelügyeleti hatóság 175.467/1947. -111/3. BM számmal jóváhagyta. 1946. december 1. után így történt a számlázás. 72 Budapest csatornázása 337
