Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
IX. Gazdálkodás
Kétségkívül sokféle igény merült föl a fővárosban, melyek egyre követelőbb kiadási kereteiről csak nehezen lehetett pénzügyileg gondoskodni. A 38. táblázaton bemutatott éves pénzügyi adatokból mindenesetre a következő főbb tanulságok vonhatók le. a) A Helytartótanács, illetve a városi vezetőség azt tűzte ki célul az 1847. évi Csatornázási Szabályrendeletben, hogy az új közcsatornák építési költségét a szomszédos ingatlanok tulajdonosaival fizettessék meg a csatornaépítési járulék alakjában; az így befolyó bevételnél azonban a főváros (az utókor szerencséjére) mindig jóval többet költött a csatornázás fejlesztésére. A főgyűjtőhálózat, a szivattyútelepek építésének tetemes költségét nem is lehetett volna a környező telkek tulajdonosaira hárítani. b) A főváros eleinte megkísérelte az új csatornák építésének a rendes évi kiadásokból történő fedezését. Az Ördög-árok beboltozása, vagyis Buda első főgyűjtőcsatornájának létesítése, az 1873—1877. években még magából a „Községi alapból” történt. (Buda városa az egyesítéskor e célra 400 ezer forint összegyűjtött pénzkeretet adott át, közte a király 100 ezer forintos juttatását.) Később azonban az új csatornák építésének fedezetét az 1893. évi 100 millió koronás törlesztéses kölcsön adta, amelyet 1910-től több más kölcsön felvétele követett.2 c) A csatornafenntartás alakulása nem mutat határozott (egyenletesen növekvő vagy csökkenő) irányvonalat a táblázat szerint, hanem erősen ingadozott, az év közben fölmerült szükséglettől függően. Járványos idők után fokozódott a csatornák tisztítása. A csatornajavítás megnevezés alatt az időszaki meghibásodások (csatornabeszakadások) kijavítása mellett az új útépítések miatti csatornaátépítések költségét is elszámolták. Az 1883—1902. évek között az ilyen átépítési költségeket külön is kimutatták. (A táblázat ezeket mindig a javítási költségek közé foglalja.) Az adatok szerint az útépítések miatti csatornaépítési költség a teljes feltüntetett javítási költségösszeg mintegy felét jelentette. d) Az árvízvédelmi költségek alakulása természetesen szintén az évente mutatkozó tényleges szükséglettől függ. Magas Duna-vízállás idején a Dunába torkolló csatornáknál több zsiliplezárási és szivattyúzási költség merült fel. Az 1875. június 26-i rendkívüli felhőszakadás miatt (mely az Ördög-árok készülő beboltozását is tönkretette) abban az évben 108 656 forint kártérítést kellett fizetni, de még évek múlva is tartott az akkori károk térítése. Az 1876. február—márciusi árvíz 136 367 frt kiadással járt, és utána is évekig folyt a vele kapcsolatos költségek utólagos fizetése. 1899-ig forintban 1900-tól koronában történt az elszámolás. Mivel egy addigi forint egyenlő volt két későbbi koronával, az átszámítás könnyen elvégezhető. Az első világháborúig a pénz értéke állandónak volt mondható, az évi összegek tehát alkalmasak az összehasonlításra. Az első világháború kezdetétől a feltüntetett évi — tényleges — összegek a pénzérték fokozatos romlása, az infláció miatt csak megfelelő átszámítással hasonlíthatók össze.3 Az 1927. január 1-én életbeléptetett pengő 12 500 régi koronát tett ki, 1 régi (arany) korona pedig 1,16 pengőt jelentett. A 38. táblázaton bemutatjuk a főváros csatornázásával összefüggő főbb kiadási és bevételi tételek évenkénti alakulását a közigazgatási kezelés időszakában. A kimutatás harmadik hasábjában feltüntetett fenntartási kiadás tartalmát pedig a 39. táblázatban részletezzük. Az adatokat következetesen a főváros évi zárszámadásának lerovási tételeiből vettük. (Egyes kiadványok — különösen a statisztikai jellegűek — időnként összecserélik az előírásokat, áthozott és átvitt tételeket, valamint a tényleges évi lerovásokat; emiatt nem adnak teljesen összehasonlítható, egységes képet.) Az 1920. évi adatok csak részben álltak rendelkezésre. 2. Kölcsönök Kihasználása a fővárosi csatornázás fejlesztésére A fővárosi csatornázás fejlesztése 1884—1891 között részben, majd 1892 után nagymértékben, kölcsönök felvétele útján történt. (Megjegyezzük, hogy a köl330
