Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
IX. Gazdálkodás
I. A közigazgatási kezelés időszaka Az előző fejezetek részletesen ismertették a főváros csatornázási tevékenységének adatait: a csatornázási rendszer tervezésének hosszadalmas útját, az egyes főgyűjtőcsatornák és szivattyútelepek méreteit, berendezéseit. Igen tanulságos ezenfelül a pénzügyi adatok: az évi kiadási és bevételi tételek áttekintése is. Evekre bontva részletezzük ezeket, mert alakulásuk — emelkedésük, csökkenésük — mintegy naplószerűen mutatja az akkori események hatását, különösen pedig a csatornázásról alkotott vélemény irányát a fővárosban (sőt még a pénz értékének időszaki változását is). A régi Pest és Buda még különálló gazdálkodása annakidején számos „alap"-ra oszlott: az egyes bevételek — rendeltetésük szerint — egy-egy ilyen „alap”- ba kerültek, a kiadások pedig ezekből az ,,alap"-okból teljesültek. Az évszázados régi kameralista számviteli rendszer szigorú keretgazdálkodása biztosította a túlzott költekezés elkerülését; minden kiadás csak a megfelelő bevételi kereten belül történhetett, ha a fedezeti összeg már előtte rendelkezésre állt. Buda így pl. az Ördög-árok rendezésére (burkolására) szánt összeget a XIX. sorszámú alapban kezelte a főváros egyesítése előtt. A szabadabb gazdálkodás érdekében a városok később a legtöbb alapot összevonták, így a sok külön (meghatározott, állandó célú) alap helyett egy általános „Községi alap"-ot tartottak nyilván. Ezzel egyrészt rugalmasabb gazdái kodás vált lehetővé: a rendelkezésre álló pénzügyi fedezetet az évközi szükségletnek megfelelően, a legcélszerűbb és legidőszerűbb kiadásokra lehetett felhasználni; másrészt könnyebb lett a teljes városi gazdálkodás időszakonkénti áttekintése is. A „Községi alap”-ról évente készült elszámolás a pénzügyi adatok közlésével az egész városi élet alakulását bemutatta. Az „alap” jelleg megtartása pedig lehetőséget adott az államszámviteli rendszer szigorú megkötései mellett is arra, hogy az év végén föl nem használt pénzkereteket át lehessen vinni a következő évre, hitelfenntartás útján. Pest városa száz évvel ezelőtt mintegy 7 millió forint évi költségkerettel gazdálkodott. Ez elmaradt a sokkal népesebb és fejlettebb Bécs város keretei mögött, de mégis igen nagy összeget jelentett, amit mutat, hogy az akkori szerb állam teljes költségvetése pl csak mintegy 6 millió forint körül mozgott.1 A csatornázási kiadások (beruházás és fenntartás együtt) szintén a „Községi alapból" teljesültek. Pest város évi költségvetésének mintegy 2—3%-át adták. Az összeg nagyobb részét az új beruházásokra, a hálózat fejlesztésére fordították, a kisebb rész maradt a fenntartásra (javításra, tisztításra). Az akkori Bécs- ben ez fordítva alakult. Az 1871. évben pl. új csatornák építésére Pest 169 ezer, Bécs 108 ezer forintot fordított, míg a csatornák fenntartására Bécsben 215 ezer, Pesten csupán 36 ezer forint jutott. Még ha tekintetbe is vesszük, hogy az általában régebben kiépült bécsi csatornák több fenntartást igényeltek, akkor is látható Pest csatornafenntartási tevékenységének csekélysége. A csatornák építésére és fenntartására évente fordított összegek áttekintése jól mutatja az akkori csatornázási tevékenység rendszertelenségét. A rohamosan fejlődő fővárosban persze nem a csatornázás jelentette az egyedüli gondot. Már akkor megnyilvánult az a felfogás, hogy a föld alatti, a szem előtt állandóan nem levő csatornázás csak rendkívüli szükség (járványok, árvíz) esetén kap komolyabb figyelmet. 327
