Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése
A budai Duna-parton szabadon kiömlő csatornák árvédelmi szivattyú- állomásain régebben gözlokomobilok hajtották meg a szivattyúkat. A füstgázok által okozott levegöszennyezödés ma már megszűnt, mert ezeket az állomásokat az 1930-as években fokozatosan villamosították A védekezési munka nagyságáról fogalmat alkothatunk magunknak, ha az 1965. évi árvízvédekezés főbb adatait ismerjük. A töltések megerősítésére és magasítására mintegy 130 000 m:i földet építettek be, illetve 370 000 db homokzsákot, 5000 karót, 3500 kéve rozsét használtak fel. Közel 50 000 liter üzemanyag fogyott el, az átemelt víz mennyisége pedig 10 millió m3-re tehető. A védekezés teljes költsége mintegy 23 millió forintot jelentett. A Fővárosi Csatornázási Müveknél az ár- és belvíz- védekezés készültség előtti állandó feladatait átlagosan 150 fő látja el. Ha a készültség beállta után idegen munkaerőt is igénybe kell venni, a munkacsoportok vezetői is az ő soraikból kerülnek ki. A főváros ezen állandó szolgálat fenntartására több millió forint összeget fordít évente. A szenny- és csapadékvizek átemelése magas küivízállásnál A felszabadulás előtt az akkori Árvízvédelmi gépüzem feladata volt magas Duna-vízállás esetén a Duna jobb partján szabadon kitorkolló csatornák zsilipjeinek elzárása és a csatornavizek átszivattyúzása a Dunába. A Duna-jobbparton 17, a bal parton 4 helyen összegyűjtött szenny- és csapadékvizek átemelésére 17 gőzlokomobil, 10 benzinmotoros, 7 nyersolajmotoros és elektromos szivattyúegység állt 1942-ben rendelkezésre. A több tonnás gözlokomobilok kiszállítása az árvízvédelmi zsilipekhez rendkívül körülményes volt, és sok támadás érte a fővárost a légszennyezés miatt. 1941—43-ban hét helyen új szivattyúaknát 309
