Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
téren, Bajcsy-Zsilinszky úton, a Dimitrov téren, Szamuely utca, Bakáts tér, Köztársaság tér, Alsóerdősor, Rot- tenbiller utca és József utca környékén levő mélyedéseket. 1840. április 1-én kezdődött meg a rendszeres szemétfuvarozás a Lipótvárosban és a Belvárosban. 1850-ig az utcák tisztítását rabokkal végeztették. 1856. január 31-én jelent meg az „Utczatisztasági rendtartás Pest- Buda és Óbuda számára” (24363 sz. császári és királyi helytartósági rendelet). A városi lakosság sokáig csak saját kútjaiból vette a legszükségesebb vizet. A csatornák elegendő öblítővíz hiányában eliszaposodtak. A fejenkénti vízhasználat kevés volt ahhoz, hogy a csatornákba bekerült darabos anyagokat a csatornavíz magával vigye. A Duna-part teljes hosszában elszennyeződött. Magas Dunavízállásnál a szennyvizeket át kellett emelni. Ha ez nem történt meg, a Duna vize a hálózaton át visz- szaduzzadva elöntötte a pincéket, sőt az útfelszínre is feltört. A pesti polgár tehát választhatott: vagy a Duna vize öntötte el, vagy a szennyvíz. Az 1860—70-es évek között a helyzet megérett a végleges rendezésre. Ezt sürgették az ismétlődő árvizek, a Duna-part rendezetlensége, a járványok fellépése, a köztisztasági állapotok, a vízmű hiánya, a talajvíz elszennyeződése, a külföldi nagyvárosok példája, nem utolsósorban pedig a népesség számának Európában szinte egyedülálló, feltűnően nagyméretű növekedése (1800 és 1870 között a lakosszám nem kevesebb, mint 418%-kal szaporodott).7 Közegészségügyi állapotok A korabeli tisztiorvosi jelentések számot adnak az 1831., 1854—55.. 1866. és 1872—73. évi kolerajárványokról.8 A főváros csatornázásának újkori történetében kimagasló szerepet vivő dr. Fodor József orvos, egyetemi tanár rámutatott arra, hogy a magasan fekvő és szennyezett talajvíz következtében (vizes lakások, szeny- nyezett kútvíz stb.) a városi lakosság ellenállóképessége legyengül, fogékonnyá válik a tífusz- és kolerameg1. táblázat. Kolerajárványok Év Morbiditás (megbetegedés) száma Mortalitás (halálozás) száma Pest Buda Óbuda Pest Buda Óbuda 1831. VII. 14 IX. 22. 2277 2400 — 1527 1240 1854. X.5 1855. XI.30. 3516 1477 1848 507 1866. VI VII. 4082 481 1963 163 1872. X. 18. 1873. X. 20. 5379 1317 579 2621 533 264 betegedésekre. Kimutatta, hogy a „budapesti talaj (értve a pesti oldalt) csupán felületes (egészen 4 méternyi) rétegében annyi állati eredetű szennyet tartalmaz, amennyit 100 000 ember 37 esztendő alatt ürít ki”.9 A fővárosi talajvizekkel kapcsolatos vizsgálataink megállapításai: MegengedPesti Pesti hető kútvizek kútvizek. maximum átlaga maximum milligramm/liter Összes szilárd anyag 500 2053 5845 Szerves anyag 50 658 880 Klór 8 250 777 Salétromsav 4 410 1312 Ammóniák 0 1 2,72 132 „Azt tapasztaltam — írja Fodor —, hogy amely házak tisztán tartattak, amelyeknek tiszta volt az udvaruk, légkörük, azokban 1803-tól 1877-ig tízezer lakosra 227 tífusz halál, az 1872/73-ban szintén 10 000 lakosra 192 kolera halálozás esett ellenben a szennyes udvarú, szennyezett légkörű házakban a tífusz halálozás 697, a kolera halálozás 506 volt, vagyis háromszorta több, mint a tiszta házakban.”10 Fodor kimutatta azt is, hogy 1869—1877 között, amíg a vezetett vízzel ellátott házakban 400 lakosra esett egy kolerahalál, a kútvizet használóknál 200 lakos közül egy halt meg kolerában. Az általános halálozás 100 000 lakosra Budapesten 4310 (1870-ben), Bécsben 3050 (1869), Párizsban 2460 (1869) és Londonban 3620 fő volt (1855-ben). A járványos betegségek okozta halálozási arányszám, a házak kútjainak elszennyeződése a vízvezeték kiépítését is halaszthatatlanná tette. 30
