Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése

A XI. kér., Hamzsabégi úti főgyűjtőt az agresszív talajvíz néhány év alatt tönkretette. A szelvény boltozati része bedőlt ( Fotó: Garami Tibor)

víz elúsztatja. Egy gép műszakonként 150—200 m hosszú csatornát tisztít, a hagyományos 50—60 ni-es kézi eljárással szemben. A szivattyútelepek iszapkamráiból, ülepítőiből és az iszap összegyűjtésére alkalmas szigetelt medencékből az iszap kiemelésére iszapszippantó kocsik szolgálnak.

A csatornában végzett munkálatok egy részét azonban (pl. a régi téglacsatornákban) még huzamosabb ideig is csak kézierővel lehet elvégezni.

A gépi tisztítás sokrétű alkalmazását erősen gátolja, hogy a hálózatba mintegy 500 különböző alakú és méretű szelvényt építettek be.

A főváros csatornahálózatának mintegy 17%-a (270 km) 1895 előtt. 13%-a(210km) 1895—1910. 5%-a (85 km) 1911 — 1926 között, 33%-a (520 km) 1927— 1945, 32%-a (509 km) 1946—1969 között épült.

A XI. kér., Hamzsabégi úti főgyűjtőt az agresszív talajvíz néhány év alatt tönkretette. A fenékrészen a felduzzadt beton felemelte a burkolatot (Fotó: Garami Tibor)