Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése

közökben. Az aknákhoz eljuttatott iszapot kiemelik és zárt tartálykocsikban vontatókkal szállítják az egészségügyi hatóság által kijelölt iszaplerakóhelyekre. A legkorszerűbb gépi tisztítási módszernél a gépkocsikra szerelt tartályból beengedett 60—180atm. nyomású

MUT típusú szívógépkocsi. Csatornatisztításkor az aknába továbbított iszapot vagy a medencékben leülepedett iszapot 4 m3 űi tartalmú tartályába szippantja föl. Az iszappal fölszívott vizet különválasztja (dekantálja) és visszavezeti a csatornába. Üzeme ezáltal rendkívül gazdaságos, mert a lerakóhelyre szállított iszap víztartalma alacsony. Rendes üzemeltetésnél 8,5 m a szívómélység, de különleges mélyszívó berendezéssel — természetesen rosszabb hatásfokkal — 20 m mélységből is felhozható az anyag, Ürítéskor, a hátsó légzáró fedél felnyitása után, dugattyú nyomja ki az iszapot a tartályból.

A 4 m3-es tartály 40 - 50 perc alatt tölthető fel.

(Fotó: ifj. Mészáros András)

295