Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
/-A / t '// / tfa//-4r első csatornaépítési hozzájárulás kivetése 1848. augusztus 2-áról. „Kivetése Azon főcsatorna építési költségeknek, tnelly a Dunától a Bátory és 3 Bárány utczákon keresztül a Gyár utczáig 630 f. öl hosszúságban építendőnek rendeltetett, a fenn álló ház homlokzati arányba folyó öle 6 ffrt az ottani háztulajdonosokra." árok a Goldberger gyár ipari szennyvizeit vezette a Dunába még a 30-as években is.) A Víziváros (Moszkva tér, Mártírok útja, Bem józsef utca és Bem József tér, Duna-part, Ybl Miklós tér által határolt terület) a Fő utca (Haupt Gasse) mentén alakult ki a XVIII. század folyamán. Kikötőivel és vásárpiacaival kereskedelmi gócponttá lett és rohamosan fejlődött. A Batthyány tér (akkor Bomba tér) környéke volt a központ, innen fejlődött tovább a Gyorskocsi utca (Alsó Rác utca), Mária tér (Irma tér), Batthyány utca, Csalogány utca vonalain. Ezek az utak már a középkorban is ismeretesek voltak. A Donáti utcában találtak egy kétségtelenül középkori eredetű márványcsatornát. A Fő utca egyike a legősibb útvonalaknak, de középkori eredetű a Hattyú. Iskola, Pala (Vizi), Szalag utca, a Szilágyi Dezső tér (Hafner Platz), Cserép tér. Fazekas tér és ezek környéke. Buda legrégibb csatornái a Tabánban, a Krisztinavárosban, a Déli vasút környékén, a Várban, a Vízivárosban, a Mártírok útja és a Fő utca környékén találhatók. Nagyrészben még üzemelnek. A Tabánban telepedtek le a törökök elől Csernovich Arzén ipeki pátriárka vezetésével menekülő görögkeleti vallású szerbek. Annak ellenére, hogy a Tabánnál jelentős forgalmú átkelőhely (komp, repülő-, majd 1766-tól hajóhíd) volt, a városrész rendkívüli elmaradottságban tengődött. A szegénysorsú lakosság a Gellérthegy oldalán húzódott meg. A Duna-parti keskeny házsor — a Rudas fürdőtől a Sáros fürdőig — a prostitúció melegágya volt. A XIX. század első felében mintegy 2 km hosszú csatornahálózat épült, melynek befogadója az Ördög-árok.5 Az első csatornázási szabályrendelet (1847) Az 1847. évben a Helytartótanács megküldte Pest városi tanácsának a „Helyhatósági szabály a szabad királyi Pest város kebelében építendő földalatti csatornák iránt” című határozatát. Ezt az első csatornázási szabályrendeletet 1847. augusztus 3-án hagyta jóvá a Helytartótanács 32923 sz. határozatával, és ugyanezen év szeptember 20-án a 16751 sz. végzéssel lépett életbe. A szabályrendelet már osztályozza a különböző rendeltetésű csatornákat. Ez a felosztás általában a mai napig fennmaradt. Megkülönböztet köz- és magáncsatornákat. A közcsatornák osztályozása a következő: főcsatornák, utcai csatornák, mellékcsatornák. 28
