Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
VI. Csatornaépítési anyagok, módszerek
Az első ilyen építés 1899-ben történt. A magasan fekvő főgyűjtőt a Karácsonyi Sándor (Karpfenstein) utcában bányászati módszerrel építették. A Karácsonyi Sándor utcában, a Teleki tér és Kulich Gyula (Kálvária) tér között már üzemelt egy csatorna, azt továbbra is meg akarták tartani. Ezenkívül több közmű is akadályozta a főgyűjtő nyílt feltárásos építését. Az altalajviszonyok kedvezőek voltak, ezért elhatározták, hogy a főgyűjtőt a régi csatorna mellett táróhajtással építik meg. A 437 m hosszú szakaszon a főgyűjtő 2,65 m átmérőjű, alsó részén 1 m széles és 0,65 m mély folyókával (cunette) rendelkező kétpadkás párizsi szelvény. A csatorna szelvénye — a téglafalazatú boltozati zárórész kivételével — betonból készült. Érdekességként említjük, hogy az elmúlt években a Karácsonyi Sándor utcában, a főgyűjtő mentén, több burkolatsüllyedés és szakadás történt. Az utcában fekvő két csatornát minden esetben megvizsgáltuk, állapotuk kifogástalannak bizonyult. A burkolatszakadások arra vezethetők vissza, hogy amikor a tárót hajtották, majd benne a főgyűjtőt megépítették, a hátűrt nem megfelelőképpen tömték el. A talaj lassú ülepedésének hatására a burkolat alatt üregek keletkeztek, majd később, a forgalmi terhelések következtében a burkolat beomlott. A fővárosi szakemberek 1901-ben tudomást szereztek arról, hogy Hamburgban, Nyborg mérnök vezetésével, hidraulikus mozgatású pajzs védelme mellett épülnek csatornák. Mérnökökből álló küldöttség utazott az építkezések megtekintésére. A Duna-parti főgyűjtő akkor már a Petőfi térig megépült. A küldöttség javaslatára, a főgyűjtőt a Petőfi tér és a Kossuth Lajos tér között a Hamburgban látottak szerint építették meg. Az akkori Duna-parti korzó nyugalmát ez a kivitelezési mód nem zavarta. A főgyűjtő kétpadkás párizsi szelvény. Belseje kör alakú, a kör átmérője 3 m, fenékrészén 1,2 m széles és 0,7 m mély folyókával, a szakasz hossza: 1454 m. A védőpajzs 4 m hosszú és 4 m átmérőjű, belül megerősített acélhenger volt. Elejét vágóéllé képezték ki, hátsó részén volt az a támasztógyűrű, amelyre hat hidraulikus tolóhenger adta át az erőt. A tolóhengerekbe elektromos meghajtású nagynyomású szivaty- tyúk 250—500 atmoszférás vizet préseltek. Feltételezhetően a pajzs előretolásához 1000 tonna körüli nyomóerőre volt szükség. A tolóhengerek a főgyűjtő szelvény homlokfalazatának síkjára támaszkodtak. Naponta 2—3 ízben nyomták előre a pajzsot. A pajzs homlokrészén, beomlás elleni biztosítással, a földet kézi erővel fejtették. Az előtolások után a főgyűjtő téglafalazatát meghosszabbították. A belső anyag- szállítást csilléken bonyolították le. A függőleges anyagmozgatás teherlifttel történt. A napi előrehaladás kavicsos talajban 0,5—1,5 m között változott, homokos talajban 2,1 m-t is elértek. A Petőfi téren 1902-ben indított építkezés az első évben mindössze ötven métert haladt. A lassúságot az okozta, hogy a teljesen új technológiát hazánkban ekkor alkalmazták első ízben. A gyakorlatot szerzett magyar építőmunkások, Mehrtens hamburgi művezető irányítása mellett, 1903-ban már 550 m-t teljesítettek. 1904-ben pedig az utolsó 853 méteres szakasz is elkészült. A Szondi utcától a Margit-hídig a nagykörúti főgyűjtőt is az előbbi módszerrel építették. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1904. évi jelentése szerint „az építkezés az útvonal nagy forgalma miatt alagút- szerűen fog történni”. Az 1035 m hosszú főgyűjtőszakasz egypadkás párizsi szelvény, belső átmérője 2 m, a folyóka 0,25 m2. A munkálatokat 1905 októberében kezdték el és 1906-ban fejezték be. Az átfutási idő 259 nap volt. Az egy napra eső teljesítmény 4 m; elismerésre méltó haladási sebesség! A Duna-parti és a nagykörúti főgyűjtő kivitelezését a Kissebesi Gránitkőbánya Rt. végezte, vezetőmérnökök: Kőhegyi és Glasner voltak. Bányászati módszerrel építették — 1912 szeptembere és 1913 májusa között — az óbudai főgyűjtőt a Bécsi úton, a Zsigmond tértől a Dereglye (Csemete) utcáig. Az 535 m hosszú csatorna szelvénye 1,5 m széles, 2,55 m magas. A térszín alatt, kötött talajban, 7,5—9,5 m 240
