Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

I. A csatornamű (A csatornahálózat)

Az egyik régi főgyűjtő dunai kitorkoiiásának tervrajza a kettős zárásit árvízvédelmi zsilipaknával. Erhard Ágoston, pesti városi

mérnök 1848 januárjában készített kiviteti terve A pesti csatornahálózat a XIX. század derekán ►

Egyes útvonalakon a csatornák méretei majdnem telekről telekre változtak (tölcsérszelvény). Ennek következménye, hogy — különösen a Belvárosban — rendkívül változatos, különböző méretű és alakú szelvényeket építettek.

A Duna-balparti csatornák közül a legrégebbi a XVIII. században épült Zsibárus és Kötő utcai (jelenleg: Párisi utca. Pesti Barnabás utca és Március

15. tér) csatorna, amely az Invalidus ház (mai Központi Tanácsház) szennyvizeit vezette a Dunába. Ez a csatorna részben még ma is üzemel. Dunai kitorkollását az Apáczai Csere János utcai (volt Mária Valéria utcai) gyűjtő építése alkalmával (1845) elfalazták és bekötötték az új gyűjtőbe. Ugyanebből az időből származott a Hal téri (a Duna és Irányi utcák között) csatorna is.

23