Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VI. Csatornaépítési anyagok, módszerek

Főgyűjtőcsatorna építése függőleges pallókkal biztosított munkaárokban. A frissen készített betonszelvényt a tűző nap melegétől árnyékoló tetővel védik (Fotó: Kozetka Tivadar)

A Tétényi útnál 1935-ben 300 kg/m:i S 54 cement- adagolású beton próbacsatornát építettek. A kijelölt helyen a talaj szulfáttartalma a 15 500 mg/1 értéket is elérte, a szulfát nagyrésze MgS04-ból adódott. A szakasz fele részét olyan betonból csömöszölték, amelynek előállításához a helyszínen talált magas szulfáttartalmú talajvizet használták fel. A beton utókezelését, nedvesen tartását is ezzel a talajvízzel végezték. 1955- ben a csatornát feltárták, belőle mintadarabokat véstek ki. Szemmel látható károsodást nem észleltek. A próbadarabok vízzárósága megfelelőnek bizonyult: 2,5 atm nyomásnál átszivárgást, átnedvesedést nem tapasztaltak. A beton eredeti, 28 napos 380 kp/cm2 törőszilárdsága 630 kp/cm2-re emelkedett.

A főváros 1932-ben meghatározta a keserűvizes talajokban alkalmazandó csatornaépítési anyagokat. A főváros Út- és Mélyépítési Ügyosztályának közreműködésével készült el az Iparügyi Minisztérium 23 000/1937. sz. országos érvényű rendelete az építkezések vállalati feltételeiről. Ebben, az agresszív talajvízben történő csatornaépítésnél alkalmazható anyagféleségeket az agresszivitás függvényében írták elő.

A kisebb méretű csatornákat ezeken a helyeken előre gyártott kőagyag csövekből fektették. Kötésük általában kátránnyal itatott kóctömítéssel és bitumen- kiöntéssel történt, helyenként cementhabarcsot is használtak. Közismert, hogy a kőagyag csövek ége1 5 Budapest csatornázása

225