Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
pocsolyák miatt gyalogszerrel, de kocsival sem lehetett közlekedni. A város szépítése érdekében — csaknem 50 éven át — igen sokat tevékenykedett József nádor, akit 1796-ban választottak meg Magyarország nádorispánjává. Pest szépítéséről 1801-ben személyesen vitt felterjesztést a királyhoz. Javasolta, hogy a Helytartó- tanács legyen a város szépítési ügyeinek teljhatalmú intézője. Felterjesztése két helyén a csatornázásról is szó esik. A ,,Földalatti csatornák építése, más akadályok eltávolítása” című fejezetben ezt olvashatjuk: ,,Az utcák tisztasága és a lakosság egészsége okából minden városnak szüksége van földalatti csatornákra. Pestnél azonban ez a szükség még fokozottabb mértékben jelentkezik, mert a szél rengeteg homokot hord a városba. Mivel pedig a víznek nincs lefolyása, esős időben a megrekedt esővíztől feneketlen sár és pocsolya támad. Az új csatornákat össze kellene építeni a meglévőkkel. Amellett buzdítani kellene a háztulajdonosokat, hogy házaikból kis lefolyókat vezessenek a főcsatornákba és tömjék be a pöcegödröket, melyek megfertőzik az utcákat." A nádor 1804-ben megbízta a város tanácsát, hogy HiUÍ János építész bevonásával dolgozzon ki részletes városrendezési tervet. Pest város 1808. október 11 -én a nádor felterjesztésére királyi jóváhagyást kapott, melynek alapján 1808. november 21-én megalakult a Szépítési Bizottmány, mely 1827-ig 35 feladat megoldását vállalta 1200 595 forint költséggel. Vállalásai közül 16-ot sikerült is megvalósítania. Megoldatlan maradt többek között a mai Tanács körúton, a volt kaszárnya (mai Központi Tanácsház) falához illesztett privétek (nyilvános illemhelyek) kérdése. Schilson, Hüíff, Hild plánumai sorának és a Szépítési Bizottmány működésének kimagasló jelentősége kétségtelen. Felfigyeltek a csatornázás, az útépítés, a Duna-part rendezésének szükségességére. A helyzet a XIX. század első felében mégsem változott lényegesen. Az 1838-as nagy árvíz döntő mértékben előtérbe hozta a csatornázás kérdését. Az 1838. október II-én kiadott Építésügyi Szabályzat szerint pöcegödör kivételesen és csak ott létesülhet, ahol nincsenek utcai csatornák. Minden lakáshoz külön árnyékszék építendő, a tetőzet fölé kiemelt szellőzőcsővel, az eresz- csatornákat a járda alá futó vízlevezetővel kell elkészíteni. A Duna közelsége arra csábította a városi hatóságot, hogy a csatornákat a legrövidebb úton torkolhassa a folyóba. így idők folyamán egy, a Dunára merőleges gyűjtőkből álló viszonylag magas fekvésű hálózat alakult ki, számos kitorkollással, melyek árvízkor a város biztonságát veszélyeztették. A kitorkollások elzárása körülményes volt, és a belvizek levezetése sem volt egyszerűen megoldható. Ez időszakban tehát a csatornák építése, általános terv hiányában, teljesen rendezetlenül történt. Az Építési Igazgatóság 1840. évi rendelkezése alapján készült ugyan egységes terv, de az nem valósult meg. Sajnos a terv az idők folyamán elveszett. Pest város tanácsa 1844/45. évi költségvetésében már önálló tételként szerepelteti a csatornázási kiadásokat, amikor erre a célra 20 000 forintot irányozott elő. Az 1847/48. évben csatornázásra és vízelvezetésre 34 035 frt 26 kr, az 1848/49. évre pedig 9883 frt 44 kr volt az előirányzat, a pesti költségvetés 4, illetve 1 %-a. Budán az 1847/48. évi kiadás 6494 frt 21 kr volt, az évi költségvetés 2,9%-a. Az 1848/49. évre Budán csatornaépítésre költséget nem irányoztak elő. A közműkiadásokat a gábá-kból fedezték. Ez a községi pótadó őse, melyeket bizonyos kulcs szerint vetettek ki és szedtek be. Ezt az adót a hadiadópénztár szolgáltatta át a városok házi pénztárainak. Pesten a gábák összege 30 500 forint volt, melyet csatorna- és útépítésre használtak fel. Az első szennyvízcsatornák Budapesten (1780—1868)4 A Budapest általános csatornázását megelőző korszakokban a csatornák építésénél egyrészt minél rövidebb úton igyekeztek a Dunát elérni, másrészt a csatornák szelvényeit nem a szükségletnek megfelelően építették ki, hanem jelentősen túlméretezték. 21
