Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

IV. Hegyivizek, belvizek

folyások alsó szakaszát már beboltozták és így azok az egyesített csatornázás szerves részei, a nyílt medrek méretezésénél figyelembe kell venni a csatornahálózat vízlevezető képességét; nem engedhető meg, hogy a nyílt szelvényű medersza­kasz nagyobb vízszállítása a csatornázott terüle­teket elöntse; Jegyzetek 1 Az árkok két csoportra oszthatók: a hegyivízlevezetö árkok a hegy- és dombvidékről le­folyó csapadékvizeket vezetik le, a belvízlevezető árkok azokat a vizeket szállítják a be­fogadó felé, amelyek mélyebben fekvő területeken gyülem- lenek össze, szabad lefolyásuk akadályozva van. és így a befogadó vízfolyás magas vízállása esetén csak átemeléssel történhet a terület lecsapolása. A hegyivizeket részben állandó, részben időszakos víz­folyások vezetik le. Az állandó vízfolyású patakok (élő vízfolyások) nagyobb távolságból és nagyobb, általában Budapest határán túl terjedő vízgyűjtőterületekről vezetik le a vizet. A patakok esése kicsiny, aránylag lassú folyásúak, vízhozamukhoz ké­pest kevés hordalékot mozgatnak, medrük nagyobb méretű, és nagymérvű, hirtelen elfajulásoknak nincsenek alávetve. Ide sorolható pl. a Rákos-patak, a Szilas-patak stb. Különleges állandó jellegű vízfolyás a Római fürdő me­legvízforrásainak vizét levezető Római-patak. Az időszakos vízfolyások a hegyivizeket aránylag kis terü­letről vezetik le. Felső szakaszukon általában nagy esésűek, és ennek következtében a csapadékvizek nagy sebességgel folynak el, útjukban kimosásokat, mederelfajulásokat okoz­nak. A kimosott anyagokat az alsóbb szakaszokon rakják le, ily módon a felső szakaszokon kimosások keletkeznek, az alsó, kisebb esésű szakaszokon pedig az árokmeder feltöltő­dik. (Egyes helyeken az árok annyira elfajulhat, hogy a környező terepnél magasabbra töltődik fel és ún. függőmeder keletkezik). Ide sorolhatók a Pomázi úti-árok, a Bründl-árok, a Szépvölgyi-árok, az Ördög-árok, a Zugligeti-árok, a Diós­árok, a Németvölgyi-árok, a Bürök-árok, a Határ-árok, a Sasadi-árok és nagyszámú vízmosás. Az állandó és időszakos vízfolyások szabályozása árvíz- védelmi szempontból az elöntések megszüntetésére irányul; c) a vízrendezési munkák tervezését, valamint kivi­telezését csak több lépcsőben lehet elvégezni. Előszóra befogadókat kell korszerűsíteni, másod­szor a mellékágak rendezésére kerülhet sor, és csak a harmadik fokozatban lehet biztosítani a víz­folyásokhoz csatlakozó területek helyi jellegű kérdéseinek megoldását. városrendezési szempontból lehetővé teszi a vízfolyások menti területek rendezését, gazdasági művelését és beépí­tését, végül közegészségügyi szempontból is rendkívül fon­tos jelentőségű, mert a rendezetlen, burkolatlan árkokat a lakosság törmelék, hulladék lerakására használja. Számos esetben fordul elő az is, hogy az árkok város- rendezési szempontból akadályozzák a városrész fejlődését. Ilyen esetekben a vízfolyások beboltozása, zárt szelvénnyé átalakítása válik szükségessé. A beboltozott vízfolyá­sok, ha nyílt vízfolyásra kötnek, csak csapadékvizeket vezet­hetnek le, ha a befogadó zárt szelvényű, akkor szennyvíz­levezető csatornákká alakíthatók át. Ilyen pl. az Ördög­árok, a Zugligeti-árok. A belvizek elvezetése — (árokhálózat közvetítésével) vízátemeléssel történik. A befogadóba (recipiensbe) torkol- lásnál belvízi zsilipek épülnek, amelyek a befogadó magas vizeinek visszad uzzadását akadályozzák meg. A belvizek eltávolítása ebben az esetben szivattyúzással történik. A fő­városban Óbudán a Filatori- és Kaszás-dűlőkben, a Mocsá- ros-dülőben vannak nagyobb belvizes területek.- Tóth Andrásáé Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században. Tanulmányok Budapest múltjából. XIV. kötet, Budapest, 1961. 241. old. 11 Turányi Kornél: A Józsefváros kialakulása. Tanulmányok Budapest múltjából. XV. kötet, Budapest. 1963. 332. old. 1 Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Budapest története III. kötet. Budapest, 1944. 94. old. Horváth Farkas: A főváros és környéke műszaki szempont­ból. Gerlóczy Gy. Dulácska G.: Budapest és környéke c. id. mű, III. kötet. 31. old. " Horváth Farkas: id. mű. 32. old. 7 A felszabadulás előtt a fővárosi igazgatás keretében az összes árokhossz 101 350 m volt, melyből a burkolt árkok hossza 29 550 m, a burkolatlanoké pedig 71 800 m. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom