Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

IV. Hegyivizek, belvizek

Emléktábla az Ördög-árkon át vezető egyik középkori híd helyén, melynek hídfőjéhez csatlakoztatták a főgyűjtő oldalfalazatát.

Az emléktábla a Rác-fürdő és a Tabáni templom között áll

( Fotó: ifj. Mészáros András)

A III. kér., Lőpormalom és Mocsáros-dűlő belvizei is az Aranyhegyi-patakba folynak. Magas vízálláskor a Duna vize hosszan bejátszik a patak medrébe. Ilyenkor a belvizek bevezetési helyein lezárják a zsilipeket, és a belvizeket a patakba szivattyúkkal emelik át.

A Szentendrei út keresztezésében levő átereszbe köt a beboltozott Csillaghegyi-patak.

Ördög-árok (régebbi elnevezése: Paulus-árok). A Híívösvölgyön, Pasaréten, a Vérmező mentén, a Tabánon átvonuló és az Erzsébet-hidnál a Dunába torkolló Ördög-árok a Budai és Pilisi hegyvidék 56 km2 nagyságú vízgyűjtőterületének hegyivizeit vezeti le. Vízgyűjtőterületéből 16 km2-en egyesített rendszerű csatornahálózat épült ki.

A főváros történelme során az Ördög-árok völgyének jelentős szerepe volt harcászati szempontból. A török világban a mai Krisztina körúton vonuló árkot Csörsz-ároknak, majd Timár-pataknak (Tobák Szusit, Tabak Szusa, Debag Szusu) nevezték. Az északnyugati medret a Kovácsi-patak (Kovacsinadan Gelen Szu) néven nevezik az egykori térképek.4

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1872-ben verseny- tárgyalást hirdetett az Ördög-árok Rácfürdőtől a Mi- kó utcáig terjedő szakaszának beboltozására. A munkálatokra 557588 forintot irányoztak elő. Ugyanebben az évben az „Ördög-árok beboltozási munkáira felügyelő bizottmány” nevében Buda városa tervezetet nyújtott be a „főpöcecsatorna” megépítésére. A tervet azonban félretették azzal, hogy a közeli egyesítés után Pest város csatornázásával együtt fogják tárgyalni. A tervek elvesztek. A költségek fedezésére „Buda szabad királyi fővárosától” 1873-ban átvették a „XIX.,

178