Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 3. A szivárgások következményei
Ilyen rétegsorban az árvíz hatására a mentett terület talajvize a kötött fedőréteg alatt nyomás alá kerül. Ahol tehát a fedőréteget valamilyen féregjárat, vagy gyökérnyom átharántolja, ez a nyomás a vizet vezető réteg finom szemcséit apró buzgár formájában a felszínre sodorhatja. Ez a kis buzgár azonban feltörése után gyorsan megállapddik, és egy idő múlva, egyszerű tiszta vizű kis forrássá alakulhat át. Oka ennek az, hogy a szemcse kisodrás hatására a fedőréteg alatt félgömbszerű kis üreg keletkezik, amelynek a térfogata — illetve rendszerint a fellazult réteganyaggal kitöltött térfogata — a kisodrott szemcsék mennyiségével arányosan növekedik. A térfogat növekedésével azonban arányosan növekedik az üreg, illetve a fellazult rész határfelülete és emiatt csökken ezen a felületen áthaladó víz sebessége is. Egy idő múlva tehát — ha a vizet vezető rétegben gyenge a víz- utánpótlódás, ami a valódi buzgárral szemben a törpe buzgárok keletkezésének az előfeltétele — előáll egy olyan ekvipotenciális felület, amelyen a szivárgási sebesség már oly kicsi, hogy a víz réteg anyagát már nem tudja megbontani. A törpe buzgár tehát lecsendesül, majd megszűnik. Az 1970. évi déltiszai árvíz tapasztalatai szerint a 20—30 m vastag iszapos finom homok vízvezető rétegen a törpe buzgárok napi 2—3 lit talaj- szemcse kisodrásával indultak meg és általában 4—10 nap eltelte után csendesedtek le. A törpe buzgárok tehát, mint árvízi jelenségek csak megjelölést és folyamatos figyelést igényelnek. Valódi buzgár A valódi buzgár a háromrétegű altalajokra, tehát a vízvezető, finom homok, átmeneti és a kötött fedőrétegsorból álló rétegsorra, vagy — ami egyes felszínközeli szakaszain ugyanezt a rétegsort képviselheti — a kötött fedőréteggel letakart igen vegyes szemnagyságú és erősen járatos településű vízvezető rétegre épített védvonalak tipikus jelensége (26. ábra). A valódi buzgár a törpe buzgárokhoz hasonló módon keletkezik. Folyamata és veszélyessége azonban azoktól lényegesen különbözik. A valódi buzgár is a vízvezető rétegben, vagy kétrétegű altalajban, a vízvezető réteg durva szemcséjű járataiban nyomás alá kerülő és a kötött fedőréteg valamilyen járatán át a felszínre törő víz hatására indul meg azáltal, hogy a víz az átmeneti réteg vagy a járatos vízvezető réteg finom szemcséjű szakaszainak az anyagát a felszínre sodorja. A háromrétegű rétegsorokban azonban nagy az utánpótlódás és rövid az az út, amelyet a víznek az átmeneti rétegben meg kell tennie. A szivárgási sebesség tehát nem csökken, a kisodrás tovább folytatódik, a fedőréteg alatt hézag keletkezik. Ez a hézag általában sugárirányban növekedik. Akkor azonban, ha a vízoldal közelsége, vagy a rétegződés szabálytalanságai ezt lehetővé teszik, a vízoldal felé hátrálni kezd, a szivárgási hossz tehát a vízvezető rétegben is folyton rövidül, a buzgár önmagát fejleszti, amíg behátrál a töltés alá, azt aláüregeli, vagy bizonyos hátrálás után a törés a vízvezető rétegben folytatódik és ennek a teljes összeomlását idézheti elő. A valódi buzgár a védvonalak legveszélyesebb jelensége. Egy bizonyos magasságú árvízszintnél — ha fedőréteg járatába belépő víz sebessége elérte az átmeneti réteg anyagának a megbontásához szükséges mértéket — 74
