Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 3. A szivárgások következményei
Igen veszélyes, gyorsan hátráló talajtörést idézhet elő azonban a fellazulás és a talajforrás akkor, ha az a töltés lábvonalában következik be. Innen a víz az átmeneti réteg anyagát, a szilárd töltéstalp alól ki tudja sodorni, a szivárgási hossz tehát a töltés alatt is mind jobban rövidül és a törés hátrálva, gyorsan átterjedhet a vízvezető rétegre is. A felszín felpuhulása, felpúposodása és a fedőréteg felszakadása Kétrétegű altalajra, mégpedig valamilyen kavicsos homok, homok vagy finom homok vizet vezető rétegből és kötött fedőrétegből álló altalajra épült töltések mentett oldalán a vizet vezető rétegben mozgó víz a fedőréteg alatt visszatorlódik és a fedőréteg alsó felületére ható felhajtóerő a réteget felemelni, végül felszakítani igyekszik. A kötött rétegek anyagát a rétegen átszivárgó víz nem tudja szemcsékre szétszakítani. Ezért ilyen rétegekből soha sincs számottevő szemcse- kisodrás. Nem alakulhat ki tehát lebegtetett állapot és így talajforrás sem. Kétrétegű, kötött fedőréteggel kialakult altalajon a hidraulikus talajtörések minden esetben a fedőréteg felszakadásával következnek be. A felszakadást megelőző árvízi jelenségek azonban mindig a fedőréteg kötöttsége és szerkezete szerint alakulnak ki. Homokos jellegű, vagy erősen szerkezetes fedőréteg, ha telítődik, rendszerint erősen felpuhul (22. ábra). A szívós anyagú, vagy gyökerekkel erősen átszőtt, de vékony fedőrétegek, nagy húzófeszültséggel rendelkeznék. Ezért a réteg átlagos súlyát meghaladó felhajtó erő hatására a réteg vékonyabb részei felpúposodhatnak (23. ábra). Az erősen kötött és telítve is szilárd anyagú fedőréteg pedig, ha a felhajtó erő meghaladja a réteg súlyát, minden előzetes jelenség nélkül felszakad (24. ábra). A fedőrétegek felszakadása önmagában elméletileg még nem veszélyezteti a védvonal állékonyságát. Veszélyessé a felszakadás is ismét csak akkor válhat, ha a törés át tud terjedni az alatta levő vízvezető rétegre is. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha — figyelembe véve a felszakadás helyén a fedőréteg hiányát és az emiatt bekövetkező áramvonal sűrűsödés lehetőségét is — a vízvezető rétegben a talaj törés elleni megfelelő szivárgási hossz nincs biztosítva. A kétrétegű, agyagos fedőréteggel rendelkező altalajon tehát a felső réteg felszakadása, ha az nem jár együtt a rézsűláb felszakadásával is, önmagában még nem veszélyezteti a védvonal állékonyságát. Szikes talajok elfolyósodása Egy-két, főleg tiszavölgyi védvonal árvízi jelensége. A fedőréteg a mentett területen sok esetben a töltéslábtól 50—100 m távolságra is, először pár négyzetdeciméteres felületen felpúposodik. Ha a púpot kiszúrják, forrásszerű tiszta vízfeltörés után a púp lelapul és a fúrás helyén törpebuzgár keletkezik. Más esetekben azonban a púp lassan növekszik és egy-két nap alatt több négyzetméteres imbolygó dombbá dagad, ami alól ha kiszúrják, vagy megreped, már nem víz, hanem tejfelsűrűségű sárga talajoldat nyomódik ki. A jelenség az eddigi feltárások adatai szerint, olyan háromrétegű altalajon alakul ki, amelyekben a legfelső réteg pár decimétertől több méterig változó vastagságú, igen erősen kötött, sötét színű, szívós réti agyag, alatta 70
