Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
hat ennek a nyomásvonalnak a helyzetére és a vízvezetőrétegbe belépő vizek mennyiségére, a víz felszínre lépéséhez szükséges mentett oldali nyomásveszteségek nagysága is. Ha ez a vízoldalhoz viszonyítva kicsi, a mentett oldalon tehát a víz könnyen a felszínre tud lépni, a nyomásveszteség nagy része a vízoldalra tolódik át, ha pedig a mentett oldali ellenállások a nagyok, a víz itt torlódik meg, itt kell tehát a nyomásveszteségek nagyobb részének is felhasználódnia. A védvonalak alatti szivárgásokat az előzők szerint mindig a vízvezető rétegben jelentkező nyomásveszteségek vonalai jellemzik. A vonalak maguk azonban még nem használhatók fel műszaki értékelésekre. Ezekhez az értékelésekhez a nyomásveszteségi vonal alapján meg kell határozni olyan jellemzőket, amelyek általános érvénnyel alkalmasak a vizsgált szelvényben várható szivárgások mértékének és esetleges következményeinek a számszerű jellemzésére is. Az egyik ilyen értékelő jellemző, ami az altalaj állékonyságának az értékelésére használható fel — a terepszinten számítva a víz be- és kilépő szintjét — egyrétegű homogén talajokban a víz kilépési sebessége, vagy kilépési gradiense a töltés mentett oldali lábvonalában (v0 vagy J0), többrétegű altalajokban pedig a mentett oldali nyomásveszteségek összege, ami többrétegű altalajokban mindig azonos a töltés mentett oldali lábvonalában, a fedőrétegsor alsó felületén kialakuló ún. mértékadó felhajtóerővel (h0). A töltés alatti szivárgások másik értékelő jellemzője, a töltés alatt átszivárgó víz mennyisége (q0), ami azonos a természetes környezetű mentett terület fakadóvizeinek a mennyiségével is. Hozzászámítható még ehhez az értékelő jellemzőhöz az, a töltés láb vonalától számított elméleti távolság, amelyen belül a töltés alatt átszivárgó víz mennyisége várhatóan a felszínre lép (L/). Az altalaj állékonysága A védvonalak adottságai: a terep magassága, a hullámtér szélessége, az anyagárok méretei, a fedőrétegsor vastagsága és áteresztőképessége, a vízvezető réteg települési rendszere és így vízvezető képessége is, a védvonalaknak még egy-egy keresztszelvényében is erősen változhatnak. Ezért mindig nehéz meghatározni azokat az alapadatokat, amelyekkel a szelvényben várható szivárgások értékelő jellemzői megbízhatóan meghatározhatók. A vízvezető rétegben azonban a szivárgási nyomások keresztirányban bizonyos hosszon belül mindig kiegyenlítődnek (13. ábra). A vízoldalon ennek hatására gyakorlatilag bizonyos mértékig eltűnik a szélesebb-keskenyebb hullámtér, a fedőréteg minőségi szóródásának, az anyagárok és a terepmagasságok kisebb változásainak a hatása is. A mentett oldalon a kevésbé áteresztő fedőréteg alól a víz széttolódik az áteresz- több felületek alá, a vízvezető réteg járataiban szivárgó víz nagyobb nyomása pedig kiterjed a járat környezetének a kevésbé áteresztőbb részeire is. Ezek a keresztirányú nyomás kiegyenlítődések végül azt jelentik, hogy a szivárgások a víz és mentett oldal közötti ekvipotenciális vonalai egy bizonyos védvonal hosszon belül, egymással mindig közel párhuzamosan, a szivárgások elméleti nyomásveszteségi vonalai szerint fognak kialakulni. 55
