Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 2. Szivárgások a védvonalakon
Szivárgások heterogén anyagú töltésekben Magyarország árvízvédelmi töltései majdnem kivétel nélkül anyagárokból, a kötött fedőrétegek anyagának válogatás nélküli felhasználásával épültek. Ugyanígy történt a töltések többszörös megerősítése is. Ebből az építési és megerősítési módból már önmagából következik, hogy a töltések belseje majdnem kivétel nélkül heterogén. Az árvizek alatt végzett vizsgálatok szerint a töltések heterogenitása a szivárgások szempontjából három formában jelentkezhet: szerkezetes „talprétegként”, áteresztő „kontursávok” és áteresztő „járatok” formájában (10. ábra). A növényzettel benőtt, vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a fedőréteg felső része — hasonló módon, mint a töltésrézsűk szerkezetes kéregsávja — általában a fagyhatár, vagy a talajvízszint átlagos mélységéig rendszerint gyökérnyomos-féregjáratos és morzsalékos szerkezetű, tehát erősen áteresztő még akkor is, ha a réteg anyaga önmagában vízzáró. A töltések építésénél és erősítésénél ez a szerkezetes áteresztőréteg kisebb- nagyobb vastagságban rendszerint a töltés alatt maradt. Ennek anyagát építették be a töltésbe az anyagárok felső részéből is és foltokban vagy lencsében ilyen anyagok maradtak a töltéserősítéseknél az új töltésrész alatt, a régi töltések felületén is. Árvízkor tehát ebben a „szerkezetes talpsávban” jelentős mértékű talpszivárgások, a töltés belsejében megmaradt szerkezetes „kontursávokban” pedig konturszivárgások tudnak kialakulni még akkor is, ha az altalaj fedőrétege és a töltés anyaga különben vízzáró. Azokon a védvonalakon, ahol a fedőréteg hajlamos arra, hogy szerkezetessé alakuljon, nyilvánvaló könnyen kialakul ez a szerkezetes réteg a töltések rézsűin is. fgy a talpszivárgás, a járatos- és a kontúr szivárgás, valamint a rézsűk szerkezetes kéregsávjában történő visszaduzzadás rendszerint összetartozó jelenségek, általában az erősebben kötött, tehát vízzáró anyagokból épült töltések jellemző szivárgási folyamatai. A járatos- és konturszivárgásokhoz hasonló rendszerű szabálytalan „járatos” szivárgások alakulhatnak ki a közepesen kötött anyagokból épült töltésekben is akkor, ha a töltés változó minőségű anyagokból épült. A völgyi üledéksorok kötött fedőrétegének a minősége, különösen azokon a vízfolyásokon, ahol a vízfolyás hordalékában már sok a finom homok, mindig erősen szóródik. A fedőréteg anyagából épült töltésekben tehát mindig változik az anyagok kötöttsége és változik természetesen a beépítés tömörsége is. Ezek a minőség és tömörségváltozások pedig azt jelentik, hogy árvízkor a töltésben az egyik anyag gyorsabban, a másik lassabban telítődik, az egyik gyengébben, a másik erősebben duzzad. Az árvíz utáni kiszáradáskor pedig az egyik anyag mái’ zsugorodni kezd, amikor a másik még megtartja megduzzadt térfogatát. A töltésben tehát már az első árvízi telítődés és az utána következő kiszáradás hatására anyagsűrűsödéseknek és lazulásoknak kell bekövetkeznie, másodlagos hézagoknak, hajszálrepedéseknek kell kialakulnia. A következő árvizeknél természetesen a telítődés folyamatát és a duzzadások mértékét már ezek a másodlagos jelenségek is erősen befolyásolják. Tovább növelik a töltés belsejének a feldarabolódá- sát és ezzel a töltés áteresztőképességét is. Akkor pedig, ha a töltésben va4 49
