Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata
rendszer hossz-szelvény szerinti hatását pedig a kiválasztott jellemző szelvényekben kell megvizsgálni. Azokon a védvonalakon, ahol az gazdaságos, a túlzott megcsapolások elkerülésére a megcsapoló rendszerben a vízszintek szabályozására vízlépcsőt, vagy surrantót is be lehet építeni. 8.5 Töltés szivárgások számítása A töltések és töltésrézsűk állékonysági vizsgálatainak az első lépésében minden esetben a töltésben kialakuló szivárgások vonalát, illetve a heterogén anyagú töltésekben és a szerkezetes talpsávokban kialakuló nyomás alatti szivárgások nyomásveszteségi vonalát kell megállapítani A szivárgási vonalak meghatározásának több egzakt számítási módszere ismeretes. Ezek azonban különböző feltételezésekből indulnak ki. Ezért a szivárgási vonal egyes ordinátáinak a nagyságára egymástól igen eltérő, a szivárgások mentett oldali kilépő magasságára pl. + 20%-kal eltérő eredményeket szolgáltatnák. Mivel egységes számítási rendszer még nem alakult ki, az árvízvédelmi töltések rézsűállékonysági vizsgálatai részére az összehasonlítási lehetőségek egységes alapjai miatt, azt a módszert kellett kiválasztani, amelyik bármilyen töltésalak esetében is rugalmasan alkalmazható és a tömeges vizsgálati igények miatt egyszerűen kezelhető. A 2.1 fejezetből látható volt, hogy a szivárgási, illetve a többségében nyomásvonalakat a töltések belsejének a nagyobb tömörsége, a felszivárgás, a heterogén töltések járatos és kontúrszivárgásai, stb. mind igen erősen befolyásolják még pedig olyan irányban, hogy a szivárgási vonal ordinátái a mentett oldali rézsű lába közelében a számított értékeknél általában magasabb, a töltés közepe alatt pedig általában mélyebben alakulnak ki. A vonal alakja tehát — már csak a nyomás alatti szivárgások miatt is — minden esetben inkább egyenesnek, mint szabályos szivárgási görbének tekinthető. Ezek a hatások az eddig ismert számítási módszerekkel közvetlenül nem vehetők figyelembe. Ezért a gyakorlat részére a különböző számítási módszerek közül a használhatóság szempontjából azt a módszert kellett kiválasztani, amelynek a kiinduló feltételei a legalkalmasabbak arra, hogy az egyenletei megfelelő módon átalakítva, a valóságos adottságok számbavételét, vagy legalább megközelítését lehetővé tegyék. Erre a célra a legalkalmasabb módszernek mutatkozott a Kozeny— Casagrande féle eljárás, amelyből megtartva a szivárgási vonal egyszerűen megállapítható két szélső ordinátáját, e között a két érték között a vonal alakja a töltés adottságai és a vizsgálatok igényei szerint minden esetben szabadon alakítható. A töltésben történő szivárgásokra vonatkozó számítások majdnem kivétel nélkül már állandó jellegű és folyamatos (stacionér és permanens) szivárgásokra vonatkoznak. Nem veszik számba a töltések telítődésének a folyamatát, az időtényezőt. A telítődés folyamatának a számbavételére azonban — figyelembe véve az esetleges felszivárgás és a talpszivárgás hatását is — számítási eljárások még nem ismeretesek. Ezért a képletgyűjteményben közölt számítások is a biztonság javára történő elhanyagolással, 213
