Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)

II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata

Ha ismert a rendszerbe bejutó és a megfelelő (S) depresszióval számított töltés alatt átszivárgó teljes (qo') vízmennyiség és a megcsapolás tengelyében a szivárgási vonal (hL) ordinátája, a fakadóvíz (qF) és a rendszer előtt felszínre lépő víz mennyisége (dq), a következő módon arányosítható:

qF 02 (q0 — q.\i) a2---------------h

L

Aq = q„ — (q.\i + qF)

összetett rendszereknél a kifolyó, vagy kitermelendő vízhozam a két rendszer között a szivárgási mérőhosszakkal fordított arányban oszlik meg:

A>

QjWI ' " 4 M Qlmax

Ai + A,

Ai ^

qM2 — j 42max

Ai + A,

Pl. a 8.34 pontban felvett szelvényben nyitott csatornával egybeépített kavics kutakkal kell az állékonysági biztonságot megnövelni és a fakadóvizek mennyiségét csökkenteni.

A megcsapoló rendszer tengelye a töltéslábtól L = 15 m távolságban vehető fel.

A kavics kutak hatékony sugara: r0 = 0,30 m, a vízvezető réteget harántoló mélysége : í/j = 5 m, egymástól! távolsága: b* = 25 m.

A csatorna talpszélessége: bc — 1,0 m, hatékony mélysége: tc = 0,50 m, rézsűi a vízvezető rétegben: oc = 3:1 arányúak.

Az eredeti szelvény adatai: H = 3,8 m, В» =71 m, B = 32,8 m, Bm = 112 m, B0 — = 216 m; d0 = 16 m, k0 = 80 m/nap, Vo = 1280 m2/nap, A0 = 3; ho = 1,98 m, qo =24,4 h„ = 1,98 m, q0 = 22,4 m:!/'nap, m; пл(К) = 1,08, пл(А + К) — 0,79.

összevonva mérőhosszakat: BF = 71 + 33 + 15 = 119 m.

a) A kútsor és csatorna vízbefogadó képessége:

A tervezett szűrőzés nélküli kavics kútsor:

Qmax = 2,4-0,3-5,0-80 = 300 m3/nap. A csatorna rézsűin még megengedhető belépési grádiens:

ieng = 1,00 (tg 35° - * )j/ j ^3, - = 0,348

b) A szivárgási mérőhosszak — A kútsor mérőhossza:

25 25

C = --2,3 -lg— — = 10m

6,28 6,28 0,30

1,79

Au = (119 + 10)

5)-V3+5

(161,79-5

— 119 = 228 m

210