Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata
Az a hatékonysági szorzó alapján felírható a vízhozam egyenlőség a töltéslábtól L távolságban működő nem teljes és egy (L + C) távolságban működő teljes mélységű kútsorra, a megcsapoló kútsorok általános érvényű szivárgási mérőhossza kiszámítható. Összevonva a szelvény állandó mérőhosszait: BL = Br В -f- L Figyelembe véve a vízvezető réteg esetleges rétegzettségét, ami a nem teljes mélységű kutak hatékonyságát jelentősen csökkentheti, a vízvezető réteg hatékony vastagsága tk mélységű kútsor esetében: do' = (dt| — tk) jÖ-o -|- tk A vízhozam egyenlőség: y, _ jXo'kp _ Bl + C BL -j- A/,. A fenti egyenlet alapján a megcsapoló kútsorok szivárgási mérőhessza: A, = (BL + C) ■<*> —+ b _Bl atk A töltés lábvonalától (L) távolságban kiképzett megcsapoló kútsor vízhozama vagy depressziós viszonyai tehát mindenkor úgy számíthatók, mintha a kútsor vonalától (Ak) távolságban egy teljes mélységű galéria működne. Ahol: BL = Br-\-ВL = a számítás egyszerűsítése érdekében ösz- szevont mérőhosszak, (C) a Forcheimer-féle mérőhossz. Teljes mélységű kutaknál, ha tk = d0, akkor: Ak = C. Megcsapoló csatornák és szivárgók mérőhosszai A folyóparti nem teljes mélységű szivárgók és csatornák vízhozamának megállapítására nyomás alatti vízmozgásokat feltételezve, még nem ismeretesek olyan egyenletek, amelyekből a megcsapoló csatornák és szivárgók szivárgási mérőhosszai a vízhozam egyenlőség alapján megállapíthatók lennének. A vízhozam egyenlőségek és a szivárgási utak ellenállásának az alapján tájékoztató módon meghatározható azonban a nem teljes mélységű csatornák és szivárgók szivárgási mérőhossza is ( 88. és 89. ábra). A vizet vezető réteg nem harántolt részeiben szivárgó víznek ahhoz, hogy a csatornába vagy a szivárgóba jusson, alulról felfelé mozogva le kell győznie annak az útnak эх ellenállását, ami a mozgási súlyvonala és a csatorna vagy a szivárgó fenék között van és a vizet vezető réteg vízvezető felületéről össze kell sűrűsödnie a szivárgó vagy a csatorna hatékony felületének a méreteire. Ennek a hármas arányosításnak: a vizet vezető réteg harántolt és nem harántolt vastagsága, a felfelé mozgás rétegzettséggel súlyozott ellenállása és a szivárgási felületek változásainak a számbavétele 205
