Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 8. Védvonalak keresztszelvényeinek vizsgálata
A medence szorítógátjának a tengelytávolsága a töltés mentett oldali lábvonalától: L = B, f h0 Uo —H, A tájékoztató módszerekkel megállapított medence méretek feltöltés utáni hatékonyságának az ellenőrzése. A mértékadó felhajtó erő a töltés lábvonalában: *-~LBln a = e 6 W = [H + H,(l—a)]— Во Felhajtó erő a szorítógát mentett oldalán (közelítőleg a szorítógát tengelyére számolva): W = B"‘- [Ha + H,( 1 — a)] Во На Hi > hL', a szorítógát alatti szivárgásokat már az ellennyomó medence vízszintje határozza meg. A szorítógát mentett oldalán az altalaj állékonyságát tehát a(Ht) és a(hL') értékek közül a nagyobbal kell számítani. Az ellennyomó medencébe beszivárgó víz mennyisége: qM = ^-(H — Hl)(l—a) Во A mentett területre jutó fakadóvíz mennyisége: qF = -V" - hL' vagy hL' helyett: H{ Bm Ellennyomó medence esetében a töltésrézsű állékonyságát a medence vízmagasságával megemelt kilépési magassággal, de az ellennyomás figyelembevételével kell méretezni. Pl. a 8.34 pontban már értékelt védvonalszelvényt ellennyomó medencével szorítógáttal kell megerősíteni. A szelvény adatai: H = 3,8 m, V0 = 1280 m2/nap, Bv = 71 m, В = 32,8 m, Bm — 112 m, B0 = 216 m; h0 = 1,98 m, q0 = 22,4 m3/nap, m; du = 2,5 m, dA = 0,6 m; ПА(К) = 1,08, ПА(А + К) = 0,79. Az ellennyomó medencével a buzgár képződés veszélye elleni biztonságot пл(А + К) ét 1-re kell megemelni. A biztonság növelésének szükséges %-a: A n = 1,0 — 0,79 0,79 100 = 27% Az ellennyomó medencében tartandó víz magassága: 27 H, = 1,98 ------= 0,42 m 127 198
