Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 7. Védvonalak vizsgálatának végrehajtása
A fedőrétegsor áteresztőképessége A homok, vagy finom homokból álló és a betömörödött vagy beépített felszínek alatti kötött fedőrétegek áteresztőképességét a rétegek anyagának a szivárgási tényezője határozza meg. A mezőgazdaságilag művelt, vagy a szabadon benőtt felszínű területeken azonban a kötött fedőrétegek áteresztőképessége a féregjáratok, gyökérnyomok és a talajok morzsalé- kos szerkezete miatt, a felszín közelében igen jelentős mértékű, a réteganyag áteresztőképességének a többszázszorosa is lehet. A réteg anyagának a szivárgási tényezőjével végzett számítások tehát ilyen fedőrétegek esetében csak megbízhatatlan eredményeket szolgáltathatnak. A kötött anyagú fedőrétegek felszínközeli szerkezeti áteresztőképességét a Mississippi árvízvédelmével kapcsolatos vizsgálatok tisztázták. Ezt az áteresztőképességet a réteg anyagának a minőségétől majdnem függetlenül csak a réteg vastagsága határozza meg. (Lásd: I. az építésföldtani rész, A/b pontját.) A felszínközeli áteresztőképesség értéke a vízoldalon a járatok eltö- mődése miatt mindig kisebb, mint a mentett oldalon, ahol a felszivárgó víz hatására a járatok kibővülhetnek. (Lásd: 5. táblázat) Ezért a töltések alatti szivárgások vizsgálatánál — ahol a kötött fedőréteg a töltés mindkét oldalán megtalálható — a szerkezeti áteresztőképességnek nemcsak a tényleges értékeit, hanem minden esetben a víz és mentett oldali arányát is ajánlatos figyelembe venni. 7.4 A hidraulikus talajtörések Védvonalak altalajállékonyságának a feltételeit — a hidraulikus talajtörések esetleges bekövetkezésének a formáját és veszélyét — mindig két tényező: a szelvény hidraulikus terhelése (imax és fmax) és a teherbíró képessége (it és It) határozza meg. A szelvények terhelése — a képletgyűjteményben közölt számítási rendszerben — részben a mentett oldali fedőrétegsor alsó felületén kialakuló felhajtó erő és a fedőrétegsor vastagságának az arányával (imax), részben a szelvény vizet vezető rétegében a töltés alatt kialakuló max szivárgási grádienssel (Imax), a szelvények teherbiróképessége pedig a fedőrétegsor és a vizet vezető réteg törési határgrádienseivel (it és lt) értékelhető. A törési határgrádiensek értékei a fedőrétegsorban az egyes rétegek anyagának a törési „alapgrádiense” (г0) és a rétegsor jellege, a vizet vezető rétegben pedig ismét a réteg anyagának a törési alapgrádiense és a rétegben várható áramvonalsűrűsödés mértéke, a réteg szabálytalansági mutatója alapján határozhatók meg. (Lásd az építésföldtani fejezet vonatkozó pontjait.) Törési alapgrádiensek A különböző minőségű réteganyagok törési alapgrádienseit, a vízvezető és a kötött rétegeknél a réteg víz alatti térfogatsúlya, az átmeneti rétegeknél pedig a szemcsék felületén érvényesülő súrlódó erő és a szemcsék súlya határozza meg. Ezek alapján az alapgrádiensek: 146
