Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
Bevezető
soló tényezők számbavehetetlenek — a képletgyűjtemény legalább két ismert határérték közötti arányosításokon alapuló számítást ismertet. A feltételezések miatt valószínű, hogy a könyvnek az árvíz alattti folyamatokkal foglalkozó részében van vitatható megállapítás is, ami az árvízi tapasztalatok bővülése, a jövőben végzendő esetleges vizsgálatok és a számítási rendszerek fejlődése alapján még finomítható. Nem foglalkozik a könyv a védvonalak műtárgyaival. Ezek állékonysági és üzemelési viszonyainak az értékelésére, esetleges átalakítására, vagy megerősítésére már részletesen kidolgozott mélyépítési és szerkezet- építési szabványok, irányelvek, stb.-k állnak rendelkezésre. Ezekből kiindulva tehát a műtárgyak mint „egyedi” szelvények, a védvonalak földműveitől függetlenül értékelhetők. Két kérdéssel kell még a bevezetőben foglalkozni. Az árvízvédelem földműveinek a vizsgálati rendszerében földtani, talajmechanikai és műszaki vizsgálatok keverednek. Olyan vizsgálatok, amelyeknek igen sok esetben már meghatározott, sőt előírásokban, szabványokban rögzített elnevezési és jelölési rendszere van. Ezek az elnevezések és jelölések azonban sokszor ellentétesek egymással. Ezért a félreértések elkerülésére a könyvben — függetlenül a meglevő előírásoktól — egy új, egységes elnevezési és jelölési rendszert kellett kialakítani. Ezt a rendszert minden fejezet előtt, ahol az szükségesnek mutatkozott, nevezéktani és jelölési táblázatok foglalják össze. Nem tartozik szorosan a védvonalak földműveinek a vizsgálatához, de az állékonysági értékelésekhez mint összehasonlítási alapot feltétlenül ismerni kell azokat a különböző követelményeket, amelyeket a védvonalaknak ki kell elégítenie. Ezeknek a követelményeknek az előírása nép- gazdasági szintű, főhatósági feladat. Ezért a könyv az ilyen előírásokkal — a védképességi követelményekkel — csak vázlatosan, a mai előírásokból kiindulva foglalkozik. Javaslatként csak a követelmények felállításának azt a műszaki formáját igyekszik összefoglalni, amelynek a keretében, bármilyenek is a követelmények, a közölt vizsgálati rendszerek eredményeit megfelelően értékelni lehet. A könyv használatával kapcsolatban foglalkozni kell még a tárgy beosztásával is. A könyv építésföldtani része indokolásokkal ugyan, de olyan gyakorlati adatokat tartalmaz, amelyek a tervezéseknél felhasználhatók. Az árvíz- védelemmel foglalkozó rész 1—6. fejezetei tankönyvszerűen ismertetik az árvízvédelem folyamatait és ezek lehetséges vizsgálati rendszereit. A 7. és a 8. fejezetek azonban — eltérve az előző fejezetek szellemétől — már indokolások nélkül, utasításszerűen foglalják össze azokat a feltárási, vizsgálati és számítási eljárásokat, amelyek alapján egy-egy védvonal építése vagy megerősítése megtervezhető. Ezért a 7. és 8. fejezetek az előző részektől függetlenül, önálló tervezési irányelvként is használhatók. Budapest, 1975. 10
