Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 5. A védvonalak megerősítési lehetőségei
Megcsapoló csatorna terhe/ö paakávai Az árvízvédelemben — azokon a védvonalakon, amelyeken a vizet vezető réteg vízvezető képessége ezt még lehetővé teszi — a nyílt csatorna és kavicskutak együttes alkalmazása látszik a legrugalmasabb megcsapoló rendszernek. A rendszer megcsapoló hatása a víztelenítési igények alapján, a rendszerben tartott depresszió változtatásával tetszés szerint szabályozható, a rendszer vízbefogadó képessége pedig — az első árvizek tapasztalatai alapján — a kavicskutak sűrítésével bármikor növelhető. Vastagabb kavicsos homok vízvezető rétegek esetében a csatorna és kavicskút rendszerrel már nem lehet megfelelő megcsapoló hatást biztosítani. Ilyenkor a megcsapolást már mélyebb, szabályos csőkutakkal kell kiépíteni. Egyszerűbb esetekben a csőkutakat a megcsapolás szintjében egyszerű kifolyással lehet megépíteni, a kutakból kifolyó vizet pedig lapos árokkal lehet összefogni és elvezetni (49. ábra). Állandó működésű megcsapolásokMepcsapo/ó kútsor szabad kifolyással nál azonban a kútfejeket már ajánlatos beton aknában elhelyezni és a kifolyó víz elvezetéséről csőrendszerrel gondoskodni. A csőkutak felső nyílását természetesen a behulló törmelékkel szemben mindkét esetben védeni kell. A megcsapolások nyitott csatornák helyett, különösen belsőségekben, zárt szivárgókkal is kiképezhetek. A szivárgók megépítése azonban már lé104 48. ábra 49. ábra
