Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

séges karót, esetleg rozsét csak nagy távolságból lehet beszerezni.

Dombvidéki tavaknál a völgy természetes esése miatt legtöbbször nincs szükség belső lecsapoló árkokra, míg a körtölté- ses halastavaknál a belső lecsapolok létesítése csaknem elkerülA Hortobágyi Halgazdaság egyik tava

hetetlen. Ezeknek nemcsak a létesítése okoz költséget, hanem a fenntartása is. Az erős hullámzás következtében a lecsapoló árkok gyorsan feliszapolódnak, helyesebben betöltődnek, azokat 2—3, esetleg több évenként tisztogatni kell, mert különben nem töltik be szerepüket, akadályozzák a tavak lecsapolását és zavartalan lehalászását.

A vízveszteségek nagyobbak, mint a dombvidéken, a nagyobb töltéshosszon nagyobb az elszivárgás és a párolgás is nagyobb, mint a széltől jobban védett dombvidéki tavaknál.

A vízzel való takarékosságra is kisebb a lehetőség, a síkvidéki tógazdaságoknak tehát nagyobb a vízigénye, mint a dombvidéki völgyzárógátasoknak,

A nagyabb építési és fenntartási költségekkel szemben a termelési és üzemi szempontból annyi előnyt nyújt a síkvidéki

80