Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
a szivárgási veszteség általában kisebb, mert a felső tavak szivárgó vize az alsó tavakba jut, ami ezek vízpótlását biztosítja. A tavak feltöltéséhez szükséges vízzel nagymértékben lehet takarékoskodni, mert lehalászáskor a felsőbb tavak vizét az alsóbbakban fel lehet fogni. A völgyzárógátas tavak tápláló vize tápanyagban általában gazdag, mert az a vízgyűjtő terület trágyázott földjeiről gyűlik össze. A völgyzárógátas rendszerű tavak hátrányai: az árvizek átfolynak a tavakon, ezért az árvédelemről minden esetben gondoskodni kell. A tavakon átfolyó víz a tavakból sok táplálékot sodorhat magával, ezért a trágyázás hatása nem érvényesül teljes mértékben. A tavakon átfolyó víz a tavak vizét lehűti, ami a halak táplálkozásának csökkenését eredményezi, tehát fejlődésüket hátráltatja. A tavak vize egyik tóból a másikba folyik át és a vízzel együtt fertőzőparaziták is terjedhetnek. A tavak egymástól függetlenül nem csapolhatok le, közbenső tóban hirtelen szükségessé váló lehalászást nem lehet végrehajtani az alsóbb tavak lecsapolása nélkül. A tavak őszi lehalászásának sorrendje is adott, ami termelési kötöttségeket jelent. A tavak mélysége változó, a „szélvizek” a termelésből többé-kevésbé kiesnek, a mélyebb víz termelőképessége is kisebb, mint az optimális vízmélységű tónak. Az átfolyó vízzel sok hordalék jut a tavakba, ami azokat feliszapolja és ezzel a szél vizeket növeli, illetve gyakoribb felújítási munkák elvégzését igényli. A vízgyűjtőterületről lefolyó víznek a haléletre veszélyes mérgező növényvédő szerekkel való fertőzöttsége fokozott mértékben fennáll. Nagyüzemi gazdálkodás feltételeit kielégítő völgyzárógátas tórendszer általában nem alakítható ki. A hosszan elnyúló tavak szállítási útvonalainak kiépítése nem gazdaságos. A vízi közlekedés feltételei a tavak változó vízszintmagasságai miatt nem biztosíthatók. A központi lehalászás lehetősége és a gépesítés feltételei általában nem teremthetők meg. 4.72. Hossztöltéses halastavak A völgyzárógátas rendszerű halastavak sok hátrányát ki lehet küszöbölni, ha a vízfolyást nem vezetjük át a tavakon, hanem eltereljük a völgy egyik szélére, illetve ha a völgynek csak az egyik oldalán létesítünk halastavat. Az ilyen hossztöltéses tavaknál megszűnnek mindazok a hátrányok, amelyeket a víz átfolyása okoz. A tavak egymástól függetlenített táplálása és le76