Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

4. Pontyos tógazdaságok

történik. Külső halágyak esetében a manipulációs munkák elvégzése kedvezőbben, biztonságosabb körülmények között történhet.

A lehalászás időpontja szerint ritkító, ún. nagyvízi halászatról vagy idényen kívüli, „nyári halászat”-ról beszélhetünk. A ritkító halászat módszerét elsősorban a tenyészidő alatt, egyes tavak állományának gyérítésére, valamint a folyamatos halellátás érdekében alkalmazzák. Az előre beetetett helyeken összegyűlt halakat kerítőhálóval fogják össze a tó teljes vízállása mellett. A halászat e módszerének alkalmazása bizonytalanságokat hordoz magában, mivel az időjárásnak (hőmérséklet, szél), a halak étvágyának, bizonyos mértékig a dolgozók gyakorlottságának függvénye a fogás sikere és mennyisége.

Idényen kívüli, rövidített vagy esetleg meghosszabbított te- nyészidővel üzemeltetett tavak nyári lehalászása sokkal nehezebb feladatot jelent, mivel a melegebb időjárás és vízhőmérséklet a halakat érzékenyebbé teszi. A kezelhetőség (válogatás, szállítás, raktározás) lehetősége jelentősen romlik. Érzékenyebb a hal a víz- és oxigénhiányra, a kezelés és bánásmód hibáiból eredő behatásokra. Ilyenkor nagyon fontos a szervezettség, gyorsaság és tudatos, begyakorlott munka. Csak megfelelő körültekintés után szabad egy-egy tó nyári halászatát elhatározni. Nem minden tó alkalmas idényen kívüli lehalászásra. Csak kiváló műszaki állapotú, vízellátású, zavarok nélküli, egyenletes és teljes lecsapolást biztosító, jól megközelíthető, gyors, biztonságos munkát feltételező tavak alkalmasak erre. Az üzemeknek tavaik egy bizonyos részét (a teljes terület kb. 20—25%-át) feltétlenül alkalmassá kell tenni ilyen jellegű feladat ellátására. Nem nevezhető korszerű, a termelési feladatokat maradéktalanul ellátó üzemnek az olyan, amelyik idényen kívül (júniustól augusztus végéig) nem értékesít fogyasztásra alkalmas halmennyiséget.

A lehalászás manipulációs munkái közé a válogatás, osztályozás, mérlegelés, szállítás tartozik. A válogatás, a különböző halfajoknak és ezeknek korosztályok szerinti szétválogatását (kombinált népesítés) jelenti. A háló összehúzását (a kifogott halállomány összeszorítását) követően, először mindig a kényesebb, értékesebb, oxigénigényesebb halakat kell kiválogatni és kedvező feltételek közé helyezni (süllő), legtöbbször még a hálóból egyenként összeszedve. A válogatás helye a válogatóasztal, amely nyújtott téglalap alakú, oldalfalakkal elátott (az oldalakon tiltóval zárható kapuk vannak) olyan magasságú, hogy a dolgozók hajolás nélkül, kényelmesen elérjék az asztalon levő halakat. Az asztal „bélése” (műanyaggal) a halak törődését csök61