Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
nem lehet. Rendszeresen végrehajtott laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a kiszórásra kerülő trágya és műtrágya mennyiségének, összetételének, a kiszórás időpontjának megállapítására. A trágyázás hatékonysága akkor érvényesül határozottan, ha rendszeresen és módszeresen végzik, ha a talaj és táplálóvíz minőségéhez, az éghajlati, időjárási adottságokhoz, a tóban levő halak és élőszervezetek állományához szükséges mennyiségben, összetételben, elosztásban adagolják. A felhasználható trágyamennyiség tájékoztató jellegű, irányszámai a következők: A tó jellege Szerves trágyák Ivadéknevelő 10—20 q/ha Nyújtó 30—50 q/ha Hizlaló 30—50 q/ha A tó minősítése Műtrágyák nitrogén foszfor összesen A kiszórás, felhasználás ütemezésének előírásait szerves és műtrágyákra vonatkoztatva, az alábbiakban foglaljuk össze: A trágyázás kezdetét 10 °C vízhőmérséklet elérését követően lehet meghatározni. Április, május 40 % Június 25% Július 25% Augusztus 15% Szeptember 5% A kiszórás elengedhetetlen követelménye a rendszeresség. A hetenként legalább 2—3 alkalommal kis adagban, a tó teljes területét érintve elvégzett trágyázás. A trágyázást előre elkészített terv szerint kell végezni. A terv összeállításának szempontjai, szükséges adatai: a felhasználásra kerülő trágya mennyisége, összetétele, a felhasználás időbeli elosztása, a trágyázás elvégzé- zének módszere, a kiszórás műveletének követelményei. A trágyázás munkája nehéz fizikai munkát igényel. Régebben kizárólag kézzel végezték. A munka teljes gépesítése még 56
