Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
4. PONTYOS TÓGAZDASÁGOK 4.1. TÓGAZDASÁGI HALHÜSTERMELÉS A tógazdálkodás módszere a haltermelés intenzív termelési formája. A feladat a haltermelés biológiai, gazdasági és műszaki feltételeinek megteremtése, fenntartása és tökéletesítése a fogyasztás igényeinek megfelelő áru előállítása érdekében. A tógazdaságot különböző rendeltetésű termelő tavak rendszere, teleltető- és raktártavak, üzemi épületek, melléklétesítmények, felszerelés, szociális létesítmények alkotják. A tógazdaságok termelési alapegységei a tavak. A tavaknak, a tavak rendszerének, nagyságának, rendeltetés szerinti arányának meghatározása, kialakítása a bevezetésre kerülő termeléstechnológiai módszertől, a kibocsátott végtermék minőségétől, a rendelkezésre álló terület topográfiai és talajviszonyaitól függ. A tavak rendszerének kialakításához ismerni kell a megszervezendő termelés irányát, módszereit, a meghatározó általános és egyéb termelési feltételeket, ill. módszereket. A kibocsátott végtermék szerint megkülönböztetünk: étkezésihal- és tenyészanyag-termelő gazdaságokat. A termelési mód megválasztása szerint teljes és részüzemü gazdaságokról beszélhetünk attól függően, hogy az üzemi végtermék étkezési vagy tenyészhal. A teljes üzemű tógazdaságokban a termeléstechnológiai folyamat minden fázisát (anyahaltartás, szaporítás, tenyészanyag nevelés, étkezésihal-előállítás) elvégzik. A részüzemű gazdaságokban a végtermék előállításához szükséges feladatoknak csak egy-egy részét (pl. csak étkezési haltermelést, vagy tenyészanyag-termelést, csak nevelést) végzik. Akár részüzemű, akár teljes üzemű a termelés választott módszere, a végtermék előállítására megvalósított termelési szerkezet, a termelés időtartama szerint kétféle lehet: kétéves, illetve hároméves üzemszerkezet. 45
