Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
3. A természetes vizek halászata
A Balatonon az általános halászati (horgászati) tilalom ideje minden év április hó 20. napjától május hó 20. napjáig tart. A hal kifogásának módszerei igen sokrétűek. A hal kifogása, a halászat nehéz, rátermettséget, hozzáértést igényel. Ismerni kell az egyes halfajok szokásait, tartózkodási helyét stb. Tudni kell azt, hogy az egyes halfajok mikor, milyen szerszám használatával, hol foghatók a legeredményesebben. Igen sok tapasztalat, megfigyelőképesség, kitartás, türelem jellemzi a jó halászt. A hal életmódjának változatossága, ennek megismerése azt hozta magával, hogy a természetes vizeken sokféle, sok-sok fur- fangot tükröző halfogó szerszám alakult ki, van és volt használatban. Valamennyi módszer közül a kerítőhalászat a legfontosabb. A fogás választott módszere, az alkalmazott szerszám megválasztása a halászok létszámától, gyakorlottságától, a halászat időpontjától, a halállomány összetételétől, az adott víz jellegétől, a brigád felszereltségétől függ. A kifogott halmennyiség elszállításáról, hosszabb-rövidebb időtartamú tárolásáról, kezeléséről is gondoskodnia kell a halásznak. A fogás, az értékesítés, ill. a feldolgozás nem esnek azonos időpontba. A szállítás történhet élve vagy jegelve. A tárolás bárkákban (rövidebb időtartamra), hosszabb időtartamú tárolás pedig raktár- vagy teleltetőtavakban történhet. A feldolgozás, a hal konyhakész áruvá történő feldolgozása, hűtése, egyre inkább előretörő módszere lesz az értékesítésnek. 3.41. A Balaton halászata A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. Elsősorban üdülési, idegenforgalmi szempontból jelentős, de mint haltermelőhely sem jelentéktelen. A Balaton területe 60 950 ha (106 000 kh). A Balaton halászatát, a halgazdálkodás irányítását állami vállalat, a Balatoni Halgazdaság látja el. A Balatonban összesen 42 halfaj él (figyelembe véve az utóbbi évek telepítéséből származó növényevő halakat és az angolnát is). A tóban élő halfajok közül jelentősége termelési, élelmezési szempontból viszonylag kevés halfajnak van. Ezek a következők: ponty, süllő, harcsa, csuka, angolna, fehér és pettyes busa, keszegfélék, garda. Felszabadulás előtti időszaktól rendelkezésre álló 45 év statisztikai adatai szerint a fogás éves átlaga 860 tonna volt. Ez a mennyiség az 1952—57 közötti években átlagosan 1650 tonnára 30
