Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
3. A természetes vizek halászata
I. rendű halak % Egyéb halak % Balaton 20 80 Velencei-tó 59 41 Duna 22 78 Tisza 40 60 Körösök 52 48 A tavak között (Balaton, Velencei-tó) fennálló lényeges különbség elsősorban a méretből következik. A kisebb vizekben az állományösszetétel könnyebben befolyásolható. A hasznosítás módszerének, intenzitásának több változata képzelhető el és fordul elő a természetes vizek hasznosításának gyakorlatában. Legáltalánosabb az, hogy rendszeresen, tervszerűen összeállított népesítést végeznek, az értéktelen halfajok részarányát kíméletlen halászattal, nagyobb ragadozó létszám kihelyezésével igyekeznek visszaszorítani. Előfordul belterjesen üzemeltethető holtágak esetében a halastószerűen megszervezett hasznosítás (intenzív népesítés, takarmányozás, trágyázás stb.). A természetes vizek népesítésének jó irányelve az, hogy a víz biológiai jellegének megfelelő, gazdaságilag hasznos halfajok megfelelő számban kerüljenek a vízbe. A halgazdálkodás akkor ítélhető megfelelőnek, ha a halállomány (a halasítás) a visz- szafogás és a vízi élettér kihasználása között megfelelő összhang van. Általános elvként elfogadható, hogy a természetes vizek különböző táplálkozási típusú halfajok (mindenevő, ragadozó, növényevő fajok) kombinált népesítésével kedvezőbben, eredményesebben hasznosíthatók. 3.3. A TERMÉSZETES VIZEK HALASÍTÁSA A természetes vizek gazdaságos hasznosításának feltétele a halasítás. A halasítás megtervezésének szempontjai a következőkben foglalhatók össze: a természetes víz, az élőhely minősége szerint milyen jellegű (tó, holtág, folyó); milyen a víz adott halállományának összetétele (fogási adatok); a halak elvándorlásának lehetőségei (nyílt vagy zárt víz), milyen a víz összes haltermő képessége, a kihelyezésre kerülő halak megmaradásának aránya, megőrzésének feltételei, a visszafogás lehetősége, mértéke és módszerei. A természetes vizek halasítása, állománypótló 25