Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
2. A halászat általános szempontjai
23 °C hőmérsékletet elért vízben. A lerakott ikra a növényzetre tapadva kel ki. A lassan mozgó vagy álló, iszapos fenekű, sekély vizeket kedveli. A háromnyaras compó 15—20 cm hosszú, 200— 300 g egyedsúlyú. Oxigénigénye nagyon kevés (1,5 mg/1). Szállítása — nyálkássága miatt — nehezebb (könnyen sérül). Fehér busa. Fő tápláléka a planktonalgák tömege, amely a szer- vesanyag-építés első szintjéből kerül ki. Ök maguk tehát a második szintbe tartoznak. A ponty mellett a közvetlen algahasznosítás révén egyik legfontosabb tógazdasági mellékhalunk. A hozam növelésének egyik igen hatásos és eredményes eszköze. Húsa száraz, a pontyéhoz hasonlóan szálkás. Szaporodása a természetes viszonyok között sebes folyású, 22—24 °C hőmérsékletű folyóvízben ívik. Ikrája erősen megduzzadva az áramló vízben lebeg. Hazánkban kizárólag mesterséges szaporítás útján tartható fenn állománya. Ivarérettsé- gét 5—6 év után éri el. Az algákban dús, jól felmelegedő vizekben él. A nyílt víz hala; a felszín alatt 1—2 méteres rétegben tartózkodik. Őshazája Kína, az Amur folyó. A háromnyaras példány 30—40 cm, 0,7—1,5 kg. Oxigénigénye közepes, élve nehezen szállítható és tartható. Hazánkba 1963-ban telepítették először. J) Pettyes busa. Fő tápláléka a planktonállatok (vízibolha, kondics, kerekesférgek stb.), egysejtű, lebegő kékalgák; melléktáplálékai a vízi rovarok és lárváik. Tógazdaságban takarmányt is fogyaszt. A második energiaszintbe tartozik. Húsa kitűnő, ízletes, szálkáinak száma a pontyéval azonos. Szaporodása: a fehér busától abban különbözik, hogy még melegebb, 25—26 °C hőmérsékletű vízben szaporítható. Ivar- érettségének eléréséhez 6—7 év szükséges. Élőhelyei azonosak a fehér busáéval. A háromnyaras pettyes busa hossza 35—40 cm, súlya 1,2—2,5 kg. Oxigénigénye kicsi, szállítása könnyebb, mint a fehérbusáé. Amur. Fő táplálékai a fűzfélék, a békanyál, a hínár, a békalencse, melléktáplálékai a vízi rovarok, a szárazföldről vízbe került mindennemű hulladék (gyümölcs, levél stb.). Tógazdaságokban a takarmányra is rászokik; mivel növényevő, a második energiaszintbe tartozik. Gazdasági jelentősége elsősorban az, hogy értéktelen és káros vízinövényekből értékes halhúst termel. Előkészíti a vízi élőhelyet a mindenevő (ponty) és a planktonfogyasztó hasznos 2 17
