Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

2. A halászat általános szempontjai

2. A HALÁSZAT ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI

Az országban jelenleg rendelkezésre álló hal termő helyek, a természetes vizek (folyók, patakok, holtágak, természetes tavak stb.) vagy mesterséges halastavak, víztározók a halászat- és a halhús termelése szempontjából nem azonos minőségűek. A vizek jellegéből kiindulva a halászét színvonala, az elérhető eredmények, a megszervezhető üzem termelési színvonala igen eltérő lehet.

Bevezetésként szükségesnek tartjuk ismertetni és jellemezni a vizek életét, a haltermelés általános lehetőségeit.

2.1. A HALTERMELÉS KÖRNYEZETI, BIOLÓGIAI ALAPJA

Hazánk éghajlata a halászat számára kedvező környezeti feltételeket teremt. Kedvező földrajzi, éghajlati adottságaink mellett a víz, mint a halászat legfontosabb környezeti tényezője, határozza meg a haltermelést. A víz fizikai (hőmérséklet, szín, fajsúly, áramlási viszonyok stb.) és kémiai (oldott ásványianyagtartalom, oxigényviszonyok, szennyezettség stb.) jellemzői döntik el a víz alkalmasságát a halászat, a haltermelés számára.

A vízi élet alapjai a növények, amelyek az energiát fény formájában a naptól, a nélkülözhetetlen elemeket (szén, hidrogén, nitrogén, foszfor stb.) a vízben oldott gázokból és sókból kapják, a környezetet pedig a folyók és az állóvizek szolgáltatják.

A vizekben élő növények megkötik a nap energiáját, szerves anyagot állítanak elő, elindítva ezzel az életet hordozó szén körforgalmát. A vizekben élő és található elfogyasztott növényi szerves anyagból épülnek fel az állati szervezet anyagai. Az állatvilágon belül tovább tart ez a folyamat, miután a kisebbeket a nagyobbak falják fel. A kialakuló tápláléklánc, kezdetét az építőszervezetet jelentő növények, végét a nagy ragadozók (raktározó szervezetek) képezik.

13