Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
4. Pontyos tógazdaságok
sal a teleltetők töltéseibe hordani, ami még jobban megdrágítaná a tógazdaságok amúgy is viszonylag legköltségesebb létesítményét. Leggazdaságosabb, ha a leásásból kikerülő föld éppen fedezi a töltésekhez szükséges föld mennyiségét. A leggazdaságosabb le- ásási mélység a töltések számától, nagyságától és alakjától függően 80—90 cm körül van. A terep magasságában a bevágás széle és a töltés lába között 1,0 m széles padkát kell hagyni. Erre részben a töltés rézsűinek jobb állékonysága miatt van szükség, de főleg üzemi okok teszik nélkülözhetetlenné. A teleltetők lehalászása alkalmával a két hosszmenti padkán mennek a hálóhúzók, a lecsapoló felőli padkán pedig a kosarakat helyezik el, amelyekben a halat a tel éltetőkből a töltésre szállítják. A hal kifogása — kivételes esetektől eltekintve — a lecsapoló zsilipnél történik. A tápláló zsilip felőli oldalon a padkát el lehet hagyni akkor, ha a területtel nagyon kell takarékoskodni. A teljes lecsapolás elérése érdekében, de azért is, hogy a halak a lecsapoló zsilipnél gyűljenek össze, a teleltető fenekének hosszirányban esést kell adni a lecsapoló felé úgy, hogy a fenék 20—30 cm-rel mélyebben legyen a lecsapolónál, mint a táplálónál. Külön halágy kiképzésére nincs szükség. A teleltetők töltéseit a vízszín fölé 50 cm-rel emelkedő koronamagassággal, 2,0 m koronaszélességgel és 1:1,5 hajlású rézsűkkel tervezzük és építjük, ha valami különleges ok más méreteket nem tesz szükségessé. A kis víztükör mellett a rézsűk elhabolásától nem kell tartani, rézsűbiztosításra tehát nincs szükség. Ha a rézsűk megcsúszása vagy a pontyok turkálása miatt a rézsűt meg kell védeni, csak olyan védelmet szabad építeni, amelyben a halak nem sérthetik meg magukat, amelynek nincsenek kiálló éles részei. Jó a nád és gyékény terítés vagy nádpalló, de nem szabad rőzsefonást alkalmazni. A külföldön többfelé szokásos fa-, kővagy betonburkolatot nálunk nem alkalmazzák. A halat a teleltetők fenekéről kosarakban szállítják fel a töltés tetejére. A szállítás megkönnyítése érdekében a lecsapoló zsilip mellé lépcsőt kell építeni. A lépcső legalább 1,80 m széles legyen, hogy a kosarat vivő emberek egymás mellett a kosárral együtt elférjenek. A teleltetők lecsapolásához mindig barátzsilipet alkalmazunk, mert evvel lehet a teleltetők alsó vízrétegét a legjobban elvezetni. Egyes teleltető medencék vizét néha gyakran kell leengedni, ha a halak sürgős kifogására van szükség oxigénhiány, 102