Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A magyar vízi világ

Ha e tömérdek vízfolyás és vízállás nyugalmi állapotban maradt volna, s egy-egy nagy árvíz után nem változott volna helyzetük, elviselhetőbb lett volna, de a vizek állandóan változtatták medrüket, pusztították partjaikat, ahol meg építették, oda sívó homokot hordtak. Még a szabályozás alatt is. pl. a Duna az 1856—66 közti évtizedben csupán Gutor és Süly között nem kevesebb, mint 2000 k. h. földet hordott el.

Ha okait keressük ennek az óriási vízivilág kialakulásának, ' abban több tényező közreműködését kell felismernünk, s földrajzi, geológiai, gazdasági, emberföldrajzi, történelmi mozzanatokra fogunk találni.

Vegyük elsőnek a geológiai tényezőket. Tudvalevő, hogy az Alföld beszakadt medence, amely süllyedését még ma sem fejezte be. Mélyét ma már kikutatott törésvonalak járják át, mégpedig két irányban. A főirány a Balaton—Dunazug—Mátra—Tokaj vonal, a másik nagy szögben ehhez fordul, amely Dunántúl még majdnem déli-északi irányú, de azután keletebbre mindinkább északnyugatidélkeleti irányúvá válik. Ez a két geológiai tény határozza meg a magyar folyók életét. A medencefenék máiglan tartó süllyedése nem egyenletes, hanem helyenként lényeges szintkülönbségek mutatkoznak benne, amint az Bendefy izoanabazis vizsgálataiból kiderült. Ebből az következik, hogy a folyók alatti terep lejtése változik,. ami elég jelentékeny, mert félszázad alatt helyenként több cm-t tesz ki. Már idősb Lóczy Lajos is rámutatott arra, hogy az Alföld peremein kis helyi süllyedékek alakultak, amelyekbe egyes mocsarak fészkelték be magukat, mint a Szernye, Ecsedi láp, Sárrétek, Alibunár. Lóczy azonban még nem tudta, hogy e peremi süllyedékek alatt ma is mozgásban van a felszín. Sikerült Fodor Ferencnek kimutatnia, hogy pl. a Zagyva Jászságon keresztül vezető szakaszán a vizek folyási iránya és futása lényegesen megváltozott már a történelmi idők folyamán, s számos ősfolyómeder mutatható ki, amelyeket a Zagyva és Tárná hagytak el. Szó szerint igaz, hogy egy kis alföldi peremi medence van ott kialakulóban, ami ha lassú folyamat is, de mégis valóság, és a folyóvizek megérzik. Éppen így az ő vizsgálataiból tudjuk, hogy az,; amit a múlt század elején is megsejtettek egyesek, s amit később csatornák vezetésében is hasznosítani akartak magyar vízimérnökök: Beszédes, Lamm, sőt a nem mérnök Vécsey Miklós is, de amit csak legújabban sikerült bebizonyítani, hogy az Ér völgye Biharban hajdan nagy folyó völgye volt, s hogy valószínűleg a Tisza egyik ága kanyarodott oda az Avas és a szatmári Bükk hegységek lábai előtt;

6