Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

ben külföldi tanulmányúton vett részt, amelyre Széchenyitől kapott ajánlólevelet. Beutazta Olaszországot, Svájcot, Francia-, Német- és Angolországot, Hollandiát, Belgiumot. Amikor megalakult a Körös- szabályozóJTársulat, 1847-ben ennek osztálymérnökévé Bodokit nevezték ki. További munkálatai a Körösökhöz és a Berettyóhoz fűződnek. 1848 tavaszán készült el a folyóvidék szabályozási terveivel, s azokat a független kormány közmunkaügyi minisztere el is fogadta a kivitel alapjául. 1848 júniusában a Köröst szabályozta a Tisza-sza- bályozás keretében. A szabadságharc leverése után 1851-ben Gyulán a Körös—Berettyó Társulat I. oszt. főmérnöke maradt, s a Fehér- Körös külön szabályozási terve ekkor készült el, amelyben a folyó számos kanyarénak átvágását tervezte meg. 1855-ben újabb szabályozási tervet készített a Körös—Berettyó egész vízvidékére, amit a felsőbb hatóságok el is fogadtak, s ezek alapján indultak meg a szabályozási munkálatok 1856-ban.

E szabályozási munkálatokat Bodoki vezetésére bízták. A munkálatok keretében 1867-ben a Hármas-Körösön 51 hossz- és keresztszelvényt vett fel.

Nagy csatornatervei is voltak. Már 1863-ban kidolgozta Boros. Frigyessel és Kiasz Mártonnal egy hajócsatorna tervét, amely a Fel- ső-Tiszából kiindulva, a Szamost metszve, az Ér völgyén át vezetett volna a Hármas-Körösbe.

A körösi munkálatok vezetése közben érte a halál 1868. december 10-én, s Gyulán temették el.3

51. Bodoki Lajos. Született 1833. október 1-én,- Gyulán. Bodoki Mihály mérnöknek fia, Bodoki Károly öccse volt. Az utóbbi neveltette, mert korán árvaságra jutott. Középiskoláit Kecskeméten és Eperjesen végezte. Mérnöki tudományokat az Institutumban hallgatott, utolsó szigorlatát 1852. július 21-én tette le, de oklevelét nem váltotta ki. Tanulmányai befejezése után Herrich mellett a Tisza- szabályozáson dolgozott, majd bátyja oldalán, Gyulán a Körös—Berettyó szabályozási munkálataiban vett részt. 1860-ban Békés megye mérnökének választotta meg, de a provizórium idejében állásáról lemondott. 1863-ban a Temes-szabályozó Társulat főmérnökévé választották meg. Ebben az időtájban érdemes szakírói munkásságot fejtett ki, főleg a folyó vízmozgása és sebességének elmélete érdekelte. Ilyen tárgyú értekezései a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1868—69. évfolyamaiban jelentek meg. 1868-ban kinevezték a Körös—Berettyó-szabályozási Társulat főmérnökévé Gyulára. Itt bátyja megüresedett állását foglalta el. 1872-ben Budapestre

3 Részletes életrajzát Sárközy Imre írta meg a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítőjében, 1895-ben.

28