Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 6. A Körösök és a Berettyó vízkömyéke

1829 szeptemberében Rauchmüller ismét személyesen tartott szemlét a Sebes-Körösön Mezőtelegd és Fugyi között, s megfigyelé­seit hydrotechnikai megjegyzések címén rögzítette. 1829 szeptemberében Váradolasziban tartotta egyik legfonto­sabb ülését a kir. Bizottság. Ennek lefolyásából viszont megismer­kedhetünk az ezeken a gyűléseken felbukkant megyeközti ellen­tétekkel is. A gyűlés megállapította, hogy mindenekelőtt a Hortobágyot kell rendezni, mert azon át a Tisza vize átömlik a Körös-vidékre és tö­mérdek kárt okoz. A Hortobágynak a Tiszából való kiszakadását, illetve a Tisza vizének a Hortobágyba való eljutását gáttal kell meg­akadályozni. A Kadarcs és Árkus vízfolyások ugyanis a Tiszából sza­kadnak ki, s belőlük táplálkozik a »Veres nád« és a Bágy nevű mo­csár, amelyekből azután kiszakad a Hortobágy. A Hortobágyot tehát úgy kell elzárni a Tiszától, ahogy már II. József idejében sikeresen elzárták a hirhedt Mirhot. Csongrád megye azonnal hevesen tiltakozott e terv ellen,' mert szerintük ezáltal emelkedne a Tisza árvízmagassága. Hagyni kell te­hát az egész Körös-vidék szabályozását, mindaddig, amíg a Tiszát nem szabályozták. Ezzel szemben Bihar, Békés, és Arad megyék ragaszkodtak a Hortobágy mielőbbi elzárásához, mert enélkül a Körös-vidék nem szabályozható. »Minden víz egyedül a maga árkában maradjon, ez a víz körül való munkálkodásoknak természetes princípiuma«, han­goztatták az elzárást óhajtó megyék. Még érdekesebb Debrecen álláspontja. Azért nem egyezett bele a Hortobágy elgátlásába, mert a városnak azon vámos hídja és malma áll, s marháinak is az az itatója. Végül is az Építési Igazgatóság a Hortobágy elgátlása mellett foglalván állást, megbízták Holecz Andrást, Borsod megye mérnökét, hogy ebből a célból szintezze a Tiszapolgár és Tiszadob közti tere­pet. Holecz mindjárt jelentette is, hogy az elzáráshoz 3800 ölnyi gátra van szükség. . Határoztak még a Tisza medertisztogatása ügyében, a Berettyó szabályozása tárgyában, a Körösökön való kisebb munkákról, a Tőz szabályozása kisebb ügyeiben; mindezen tárgyakban legtöbb nehéz­séget a malmok kérdése okozta, amelyeket az érdekeltségek minden kártérítés ellenére is makacsul védelmeztek. Az elhatározott munkák költségeit a megyék nem vállalták, ha­nem azokat a só felemelt ára terhére hárították, ellenben a munká­latok fizikai részének terhét (fuvar, napszám) vállalták^ s azt elosz­tották az érdekelt megyékre és birtokosokra. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom