Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 4. A Zagyva és a Tarna
A Hernáddal kevesebbet foglalkoztak földmérőink. Egészen jelentéktelen szakaszai mutatkoznak községhatár térképeken, így 1775-ben Reindl Ferenc egy lapján Hidvég környékén, 1806-ban Hreblay Antal egy térképén Forró község határában, Veres Józsefnél Újfalunál, Schneider Istvánnál Forró körül, 1818-ban Kiss Imrénél Felsődobszánál. Később, 1840-ben, megint csak községek térképein látjuk Gyurkó Mihály, Scholtz Eduard, Steiner Lajos felvételeiben, Re- menyik Károly pedig felmérési vázlatokat készített róla ugyanakkor Méra környékén. A mellékfolyók közül még a Rimát említhetjük, amelyen Horváth László 1840-ben úrbéri rendezés alkalmából vett fel egyes községek határában levő rövid szakaszokat. Teljesen idegen vízgyűjtőbe tartozik a Poprád, de mégis itt említsük meg, hogy Köhler Sámuel már 1778-ban készített egy gyönyörű és részletes térképet a Szepesolaszi határába eső szakaszáról. Végeredményben vízrajzi célú vagy szabályozási tervet is tartalmazó térképet nem vettek fel erről a vízrendszerről a tiszai nagy felmérésekig, ami arra vall, hogy kevesebb gondot okoztak a megyéknek, mint a Bodrog. A nagy Tisza-mérést megelőzőleg Lányi foglalkozott a Sajóval. 1823-ban ő készített egy hosszmetszetet Kesznyétentől, vagyis a torkolattól Felsőzsolcáig, azaz Miskolcig tartó szakaszról 1 : 21 600 léptékben. Ez már kétségtelenül szabályozási célokat szolgált. A Tisza-mérés keretében sem mentek fel a felvételekkel a Sajó hosszabb szakaszára. Varga János 1847-i kimutatásában sem találkozunk azzal, hogy a Sajó szabályozásán addig állami munka folyt volna. 4. A Zagyva és a Tárná A Zagyva és Tárná térképezése és részben szabályozása is bizonyos mértékig eltérő múltra tekint vissza, mint a megyei területek vízrajzi rendezése, mert ebben a szabad kerületben maga a lakosság intézte saját és földje sorsát. Annál inkább érdekes ez, mert a többi szabad kerületben a két Kúnságban is volt elég víz, bár egyik sem volt annyira elvizenyősödve, mint a Jászság. Ez is egy kis állandóan süllyedő síksági medence lévén, csapadékosabb években olyképpen festett, mint egy kiszáradóban levő tófenék. A Tisza árvizei, valamint a Zagyva és Tama is szabadon árasztotta el ezt a mély területet. Már 1715-ben panaszkodtak a jászok, hogy sokat szenvednek az árvizektől. 1752, 1813, 1814, 1816. évi árvizek renge202
