Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 1. A Tisza folyó

gyének eredetétől a Dunáig«, léptéke kb. 1:116 000. Tartalma a mértékarányhoz képest ugyanaz, mint az előbbié.

Weiss István 1861—i keltezésű két térképe részletesen tájékoztat bennünket a szabályozás akkori állásáról. A Közép-Tiszán már sok átvágás látható rajta, s eléggé kiterjedtek itt az új védtöltések is, de az új töltéseken belül még ott kanyarognak a régi megyei töltések is. Tiszafüreden alul azonban már csak szaggatva mutatkoznak itt-ott az új töltések, viszont átvágások már itt is vannak. Csongrádtól Szegedig eléggé sűrű a töltések vonala, s még több húzódik a Szeged alatti szakasz mentén. Részletekben így fest az új töltések elosztása.

1. Vári és Mátyus között a jobbparton. 2. Csap és Tokaj között a jobbparton, s onnan felfelé a Bodrog balpartján Vajdácska fölé. 3. Záhony és Vencsellő között a balparton. 4. Tiszadob és Abádsza- lók között a balparton. 5. Tiszadobnál egy nagy kanyar belső oldalán körös-körül. 6. Sarud és Szolnok között a jobbparton. 7. Szakállas-puszta és Szajol között a balparton. 8. Csongrád és Mindszent között a balparton. 9. Csongrád és Szeged között a jobbparton. 10. Ráckeresztur és Törökkanizsa között a balparton. 11. Magyarkani- zsa és Zenta között a balparton, 12. Szanád, Törökbecse és a torkolat között a balparton, de csak szaggatva.

Az 1860 körüli években számos kisebb szakaszt felölelő szabályozási térkép készült, főleg meder-metszetek, s a védgátak hossz- metszetei és néhány keresztmetszetük. Ezeket mind a szabályozási, munka során felmerült szükségletek szerint vették fel.

Lászlóffy megállapítja, hogy 1851 és 1865 között legtöbb átvágás elkészült már, de szilárd rendszer nélkül, ezért előállott az a veszedelmes helyzet, hogy a felsőbb szakaszok gyorsan fejlődő átmetszései hamarabb készülnek el, mint az alsóbbak. A gátak vezetésében is eltértek az eredeti tervektől, s helyenként igen keskeny lett az ártér, másutt meg nagy kanyarokat kerültek meg velük. A tervek szerint a legkisebb töltésközi ártér szélességének legalább 760 m-nek kellett volna lennie, s ezzel szemben a zentai hídnál nem több 203 m-nél, s a legtágabb 700 m. Sajnos, Vásárhelyi és Paleo- capa javaslataiból nem a leginkább helytálló elveket vették át és valósították meg, hanem inkább ellenkezőleg: Vásárhelyitől a sok átvágást és keskeny töltésközöket, Paleocapától a védgátak rendetlen vezetését, mielőtt az átvágások elkészültek volna.

A munkálatok a kiegyezés koráig csaknem teljesen befejeződtek. Eddig az időpontig Tiszaújlak és Csap között épült 21 átmetszés 8952 hosszúságban, úgyhogy az eredetileg 86 000° folyóhosszúság 56 625 -re csökkent. Csap és Tokaj között ezek az adatok így alakulnak: 33 átvágás, 45 405° rövidülés, Tokaj és Füred között 13 átvá194