Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 1. A Tisza folyó

Vásárhelyi szabályozási javaslatával egyidőben más tiszai terveket is felvetettek. Lamm Jakab kassai kerületi mérnök 1846-ban ismertette egy árapasztó tiszai csatorna tervét. Verőcénél kívánta, kivezetni a Tisza fölös vizét egy csatornán, amely útjában felvette volna a Túrt, a Szamos, Kraszna árvizeit, s az Ér és Berettyó völgyében vitte volna végig, Csongrádnál vezetve vissza a Tiszába.. Később úgy módosította tervét, hogy a Körösöket is metszette volna csatornájával, a Fekete- és Fehér-Körösből Gyulánál vette volna ki a fölös vizet és Szegednél vezette volna bele a Tiszába, a Maros vizét meg Perjámosnál az Aranka-folyáson át Pádénál vitte volna a Tiszába. Jegyezzük meg itt, hogy az Ér-völgy ősi mederként való felismerése kiváló eredménye.

Lamm terve igen élénk vitát keltett, s még később is többszőr- felmerült. Tervének igen nagy pártja volt, főleg a Felvidéken, ahol; e pártnak Vécsey Miklós tekintélye állott szolgálatában.

Égy másik hasonló terve volt Galambos Sámuelnek, Ung megye mérnökének. 1846-ban jelent meg a »Nyilatkozat a Tisza szabályozása iránt« c. tanulmánya, amelyben a Tisza árvizeinek csökkentése céljából azt ajánlotta, hogy a Szamos vizét Szatmár—Debrecen— Madaras—Tiszabura irányában vezessék el a Tiszába. Erről a tervezetéről már 1830-ban leírást küldött az Építési Igazgatóságnak.. Feltűnőnek mondotta, hogy a Szamos az Alföldre érkezve, a Tisza felé veszi útját és nem követi a természetes irányát. Nem osztotta Lamm Jakab tervét, hogy vizét az Ér völgyébe kell elvezetni, mert felfogása szerint akkor a bihari területek volnának kitéve az árvizeknek. Terve később a Lamm Jakabéval együtt heves vitákat idézett elő.

Egy harmadik terv Vay Miklóstól származott, aki hosszú ideig: volt a Tisza-vidék vízszabályozásánál kir. biztos. E terv szerint Vá- sárosnaménytól egy árapasztó csatorna segítségével Szolnokhoz: kellett volna vezetni a Tisza nagyvizét.

Vásárhelyi halálakor tehát meglehetősen zavaros volt a helyzet a Tisza szabályozása körül.

Nem volt egészen rendezve a szabályozás költségeinek ügyesem. Az 1840. X. t. c. ugyanis a szabályozási költségeket az érdekelt közbirtokosságokra hárította. Ez ellen azonban Széchenyi állást foglalt, mert ezek nem bírták volna el a költségek terhét. Ennek: köszönhető, hogy az 1847. évi országgyűlés 15. sz. javaslata országos, teendőnek jelentette ki a Tisza szabályozását.

Feyne és Francesconi külföldi szakértők után a nádor Pale- ocapát, a Pó-folyó szabályozóját, általánosan elismert tekintélyűi vízépítőt hívta meg Vásárhelyi terveinek felülvizsgálására.

178