Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 1. A Tisza folyó

Javaslatának elvi megállapításaiból kiemelendők a következők:

1. Az árvíz magasságának csökkentése csupán a kanyarok átmetszésével érhető el. 2. Az átmetszések folytán »a Tisza medre magát mélyíteni, vagy hasznos irányban kiképezni fogja, s ez által a víztükör alábbszáll«. 3. A töltésekről megállapítja a következő igen nagy jelentőségű dolgokat: »A vízárat lehetőleg összetartani kell, hogy lehető legnagyobb és sebesebb lefolyás eszközöltessék, mit csak úgy lehet elérni, ha a part emelése, vagy ami mindegy, a töltés vonala kellő helyre tétetik«. 4. »A part közelében fekvő föld többnyire emelkedettebb, mint a távolabb fekvő tér, melly gyakran 5—6—7 lábbal is alább esik a partiénál, és így semmi kétséget sem szenved, miképp a parttól rendentúli távolságban húzandó töltések három, sőt sok helyen négy annyi munkába kerülnének«. 5. Ha a töltések »a parthoz közel hagyatnak,, azok a Tisza mostani kígyózó meneténél fogva a pusztulás veszedelmének tétetnek ki«.

Vásárhelyi előleges javaslatában olyan elvi megállapításokat tett, amelyek kora hydrológiai ismereteit messze meghaladták. Igazi nagysága nem abban mutatkozik meg, hogy hány kanyarátmetszést tervezett, s hogy hol akarta azokat csináltatni, hanem a fenti elvi megállapításai 1—3. pontjában, amelyben felismerte, hogy a folyó sebességének emelése csak a meder rövidítésével érhető el, hogy a sebesség csökkenti az ármagasságot, hogy a sebesség fokozásával az eróziós erőt is fokozzuk, ami a folyó mélyítésére vezet, hogy a töltésekkel keskenyre vett ártér, bár az árvíz magasságát emeli, de a sebességet fokozza, és így megakadályozza a feltöltődést. Olyan megállapítások ezek, amelyek Vásárhelyit kora legnagyobb vízimérnökévé emelték. Életébeh nem értették meg őt, még Pale- ocapa sem tudta követni szellemét. Fenti megállapításainak 4. pontja végül úgy mutatja be őt, mint kiváló megfigyelőt, aki a Tisza természetét, terepviszonyait mindenkinél jobban ismerte.

Vásárhelyi előleges javaslata az ármentesítéssel behatóbban nem foglalkozik. Részletes utasításokat a töltések távolságára sem adott, sem azok magasságára, csupán az alapelveket szögezte le. A súly tervében nem is a töltéseken, hanem az átvágásokon és ezekkel a sebesség fokozásán van. Kiválóan felismerte, hogy a Tisza alföldi folyása középszakasz jellegű, ha ezt a kifejezést még nem is használhatta, s hogy a középszakasz jellegű folyók legnagyobb veszedelme a nagyszámú és túlfejlődés közben le is fűződő kanyar, amelyek a folyó folyásának lomhaságát okozzák egyrészt, másrészt pedig az ártér szélességét a végletekig fokozzák, s helyenként szinte az egész folyóvölgy teljes szélességét elfoglalják. Így a Tisza ősi morotvái, egykori kanyarai Tokajon alul a felvidék lábánál lévő törmelékkúptól a Nyírség platójáig terjedő lapos térséget szinte

170