Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A magyar mérnökképzés megalapítása

mocsarak alatt hevernek, ahol a malomgátak legtöbb helyen igen rosszul vannak szerkesztve, ahol a közútak elhanyagoltak, nyilvánvalóan szükség van eme tudományok művelésére.«

Az Institutum mérnökképzésében lényegében csak a földmérésre, a vízmérésre, meg a vízépítésre helyezte a fő súlyt. Hogy mennyire fontos szerepet játszott az oktatásban a vízmérés és vízépítés, abból is kiviláglik, hogy még az Intézet neve is lassan »Institutum Geometricum et Hydrotechnicum«-ra változott minden hivatalos intézkedés nélkül.

Az Institutum 1782—1850-ig állott fenn, s ezalatt összesen 1275 mérnököt képezett ki. Már az 1786-ban kiadott mérnöki oklevelek között ott találjuk Vedres Istvánét, aki — a Kiss-fivérek 1792-ben a csatornaépítés ügyében kibocsátott felhívását leszámítva — a legelső magyar vízépítési művet adta ki 1830-ban »A‘ túl a’ Tiszai Árvizek eltéríthetésérül...« címen. Viszont az utolsónak kiadott ínstitutumbeli oklevelek között láthatjuk Tomsich Mátyásét, aki az abszolutizmus alatt a bogyiszlói Duna-szakaszon dolgozott. Kettejük közé esik a magyar vízimérnökök egész serege, akik közül több mint ötszáz eddig ismeretlen műszaki szakemberünk nevét és munkásságát tárjuk fel a következőkben.

13