Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

II. Az Intsitutum Geometricum szervezése

tóját, hogy a hároméves tanfolyam tantervét és tananyagának beosztását, tekintettel a mechanika és a mezőgazdaságtan szükséges elemeire, mielőbb készíttesse el s terjessze fel. A tanfolyam igazgatása az alkalmazott matézis professzora kezében maradjon.

2. Mivel az Egyetem palotájában a tanfolyam számára megfelelő és elégséges hely, főleg a rajzok készítésére bőséges és világos helyiség nincsen, s mivel a káptalani ház megfelelő átalakításához idő szükséges, de mivel a király úgy kívánja, hogy a tanfolyam már ez év nov. 1-én megnyíljon, addig is, amíg az átalakítási tervek elkészülnek és felterjesztetnek, egy megfelelő nagyságú termet kell bérelni, aminek költségeire és a fűtésre évi 200 forint utalványozandó a gyakorlati matézis professzorának kezéhez, ha ezt a munkát magára vállalja.

3. A hároméves tanfolyam anyagát úgy kell beosztani, hogy azt folyamatosan lehessen hallgatni, nehogy az újabb hallgatóknak három évet kelljen várni új kurzus megkezdésére. Mivel több tárgya van a tanfolyamnak, ez a beosztás lehetőnek látszik.

4. A bölcsészeti kar által is javasolt ösztöndíjak céljára a király a tanulmányi alapból évi 800 frt.-ot utaltat ki négy 200— 200 frt-os ösztöndíjul. A hallgatókat félévenkint vizsgálatra kell bocsátani, s ha az ösztöndíjas nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ösztöndíját más, érdemesebb hallgatónak kell adni. Az ösztöndíjakat a hallgatók vagyoni viszonyai és képességei szerint meg is lehet osztani, ha azt a kari igazgató és az alkalmazott matézis tanára indokoltan ajánlva terjeszti a felsőbb hatósághoz. Hogy később jelentkező szegény és tehetséges ifjaknak is jusson ösztöndíj, az első alkalommal csak 400 frt-ot osszanak szét, a többit pedig tartsák fenn a következő évekre.

5. A nyári felmérési gyakorlatok költségei fedezésére az alkalmazott matézis professzorának 50 frt-ot utalványoz a király, főleg a műszereket hordozó napszámosok bérére, viszont a kisebb műszereket vigyék a hallgatók, „kiket nem kell puhán nevelni, hanem ellenkezőleg, a mérnök nehéz, munkájára inkább szükséges őket megedzeni”.

6. Reméli a király, hogy az ösztöndíjak mellett más jótevők segítsége sem fog elmaradni a hallgatók kiképzésében. A mérnöki alkalmazásban, akár ösztöndíjas volt a hallgató, akár önmaga erejéből tartotta fenn magát, csak a kiválóság mértéke jön számításba. Hogy a legkiválóbbaknak kedve a magasabb kiképzéshez fokozódjon, a király kilátásba helyezi ilyeneknek olyan külföldi országokba való államköltséges kiküldését, ahol nagyobb vízépítési és mechanikai munkálatokat is tanulmányozhatnak,

26