Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

XII. Az Institutum Geometricum megszüntetése

egyetemi színvonalú mérnöki iskolát. A földmérési tanszék éppen gazdátlan volt az eltörlés idején, s így felszerelése alighanem szétkallódott, az egyetemi színvonalon való mérnökképzés pedig megszűnt mindaddig, amíg az Ipartanoda műegyetemmé nem alakult.

XIII. Visszapillantás

Bár az Institutum életének utolsó évtizedeiben sok támadásnak volt kitéve, s azzal vádolták, hogy hivatását nem tudja betölteni, a műszaktörténeti és kartográfia-történeti tudományok tiszta világítása mellett ma egészen másként latjuk az akkori helyzetet. Az Institutum igenis betöltötte azt a hivatást, amelynek betöltésére életre hívták: a földmérő- és vízmérő-képzést, térképíró és ármentesítő inzsenérek nevelésének feladatát. Még pedig kiválóan töltötte be. Azt nem adhatta, ami nem volt lényege: építész-, gépész- és vegyészmérnökök képzését.

Életének 1782—1830 közötti korszaka még a technikai tudományok, a géptechnika, vegyészeti tudományok, építési tudományok modern kifejlődése előtti korszakra esik, amikor a technikai készültség és munkásság csak a földmérésre, vízépítésre, út-, híd- és csatornaépítésre korlátozódott. Amíg a technikai haladás mást nem is követelt tőle, addig semmi támadás sem érte, mert tökéletesen megfelelt hivatásának.

Azon, hogy neveltjeinek soraiból majdnem kizárólag csak vízépítők, térlcépezők, csatornázok szereztek maguknak elmúlha- tatlan érdemeket és nagy neveket, a fentiek szem előtt tartásával szintén nem lehet csodálkoznunk. Kétségtelen azonban, hogy akik nem a földmérésben, vízépítésben munkálkodtak, hanem az akkor még kisszámú technikai üzemekben, manufaktúrákban, esetleg az építészetben helyezkedtek el, szintén megállották helyüket, hiszen az ilyen nemű tudományokban is az akkori színvonalnak megfelelő anyagból szintén kaptak kiképzést. Sajnos, az utóbbiak nevei közül alig említhetnénk egyet is, mert az akkori technikai üzemek még csak szerény kisüzemek voltak, s így adataink alig vannak róluk. De hogy ezekbe az üzemekbe már mérnököket kívántak, arra elég bizonyság a szakolczai posztókészítők és a magyar cukoríinomitók fentebb ismerelett memoranduma, s hogy voltak is ezekben az üzemekben az Institutumban képzett mérnökök, abban sem kételkedhetünk.

150