Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

XII. Az Institutum Geometricum megszüntetése

Érdekes, hogy semmi olyan mozgalomról nincsen adatunk, amely az Egyetem felől jött volna az Institutum megóvása és valódi technikai intézménnyé való kiépítése érdekében. Ügy látszik, hogy maga az Egyetem is idegen testnek tekintette magában már akkor az Institutumot, amelynek a közkivánalmak szerint való kifejlesztése már messze túlhaladt volna attól a kezdőponttól, amikor lényegében még csak matematikai kiképzést jelentett a mérnökképzés, a XVIII. század végén, az Institutum alapításakor.

Az új intézmény József Ipartanoda néven 11346. nov. 1-én nyílt meg az Egyetem épületében. Valójában visszafejlődés volt az Institutumhoz képest, mert előkészítő osztályába azokat is felvették, akik csak a népiskola IV. osztályát végezték el. Színvonala tehát csak középiskolai lehetett, s nem érte el az Institutum egyetemi színvonalát. Egyelőre nem is látszott veszélyesnek az Institutumra nézve, hiszen éppen azokat a feladatokat kellett pótolnia, amelyekre az Institutum nem volt berendezve. Sőt az Egyetemre bízták, hogy az új intézmény tanári állásaira meghirdetett „csőd” kérvényeit bírálja el, és a szükséges jelöléseket, mint azt az Egyetem az akadémiai tanszékre való pályázatokon is tette, ejtse meg. A beérkezett pályázatokat a rektori hivatal még 1845-ben áttette a bölcsészeti karhoz (39. — 321., 322., 332. — 1845.). A kormány áltál beígért nyolc tanszék közül ekkor csak ötre hirdettek pályázatot. Ezek között nem volt a gyakorlati mértannak tanszéke, tehát az institutumbeli tanszékkel nem ütköztek érdekei. Legközelebb állott hozzá az Ipartanodában hirdetett leíró geometria-építészet-vízépítési és rajzi tanszék. Az erre kitűzött pályatételek között azonban, amelyeket fentebb már Sztoczekkel kapcsolatban ismertettünk, vízszabályozási feladat is volt. A pályázók között olvassuk Jancsó József nevét is, aki akkor az Institutum földmérési tanszékének tanársegéde volt (53.- — 1847.). A pályázatokat ugyan már 1845-ben elbírálták, s nov. 20-án a rajztanszékre a következő sorrendben való jelöléseket ejtették meg: I. helyen Juhbal Károly, II. helyen Joó János, III. helyen Orbán Gábor, IV. helyen Engerth Vilmos (53. — 1845.). Nem tudható tehát, hogy miképpen pályázott Jancsó 1847-ben, hiszen az Ipartanoda 1846-ban már meg is nyílt.

Az Institutum Geometriáim és az Ipartanoda hat esztendeig működött egymással párhuzamosan. Volt idő, amikor az Institu- tumnak annyi hallgatója volt, hogy az Ipartanodának üresen álló rajztermét akarták kikölcsönözni.

157