Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

VI. Az Institutum Geometricum tanárainak tudományos munkássága

Akadémia-tervezete igen terjedelmes, alapos és mindenre tekintettel lévő tanulmány. Igen érdekes, hogy Rausch már a XVIII. század végén tudományos akadémia tervezésével foglalkozott. Kár, hogy kéziratán nincsen keltezés. Ezt ugyan nem magyar, hanem az egész Monarchiára kiterjedő tudós társaságnak szánta, de mégis néhány évtizeddel megelőzte a Magyar Tudományos Akadémia gondolatának felvetését.

Közelebb jött a természettudományokhoz pyrotechniájá- ban. E kézirat 1—60. §-ában kiterjeszkedik a lőszerek és háborús lő- és robbanó fegyverek minden nemére. Anyaga a következő: 1. A lőpor. 2. A hadi tűzszerek. 3. A hadi gépek. 4. A hadi gépek használata és irányzása. 5. A tűzvetők (? „De sug- gestibus”). 6. Az aknák. 7. Más bombavetők. Rausch ebben a gyakorlati műben is magas színvonalú tudós maradt, problémáit matematikailag tárgyalja, az erőket, röppályákat fizikai és matematikai feladatokként oldja meg.

Kéziratai között azonban talán mégis legérdekesebb és legértékesebb — a műszaki tudományok oldaláról nézve — egy térképezési utasítás, és a magyar kartográfia történetében valószínűleg legelső térkép-jelkulcs. Ez a kézirat „In Directionem Geometrarum“ (Utasítás a földmérőknek) címet viseli. Sajnos, csak szövege maradt fenn, de minden valószínűség szerint megvoltak hozzá egykor azok a térképjel-táblázatok, amelyekhez ezeket a magyarázatokat és utasításokat adta. Az utasítások és magyarázatok 8 tábláról adnak számot. Ezeket valószínűleg maga rajzolta hallgatói számára a térképezés tanításához, s alighanem fali táblák lehettek. Első része azokról a jelekről szól, amelyeket 8 táblán a térképrajzoláshoz szánt. Igen-igen nagy vesztesége a magyar kartográfia történetének, hogy ezek a táblázatok elvesztek, mert ezeket a térképjeleket a magyar földmérők sok nemzedéke használta, hiszen a földmérés időben legelső tanára állapította meg azokat. E terjedelmes latin nyelvű utasításokat és magyarázatokat az alábbiakban csak igen kivonatosan ismertethetjük.

Az I. táblán azokat a térképjeleket rajzolta fel, amelyeket minden földmérőnek kötelessége használni. Ezek a következők:

1. Az egyenes nyíl mindig az állandóan hajózható folyót jelentse. 2. A folyó medrének közepére rajzolt görbe nyíl viszont a nem állandóan hajózható folyót. 3. A folyó medrének szélére rajzolt görbe nyilat akkor kell használni, ha a folyó, illetőleg annak főága sohasem hajózható.

A továbbiakban már nem írja le a térképjelet, csak utal a táblára rajzolt jelzésre, s így csupán azt tudjuk, hogy milyen

105